Mária Terézia (1740-80) törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és a nemességet érzelmileg a dinasztiához kösse, ezért többször járt Magyarországon, új kitüntetéseket alapított (pl. Szent István-rend), és hazahozatta a Szent Jobbot is. A magyar nemesifjak nevelésére alapított bécsi Theresianum (1749) és a magyar nemesi testőrség (1760) elősegítették a magyar nemesség hivatali és katonai előmenetelét. Az állandó hadsereg fejlesztése hatalmas összegeket emésztett fel, ezért reformokra volt szükség, melyek olcsóbbá és ésszerűbbé kívánták tenni az állam működését. Csehországban és Ausztriában sikerült a rendekkel elismertetni a kiváltságos rétegek adóztatását, a magyar rendek azonban 1751-ben visszautasították a nemesi adófizetést. Az uralkodónő ezért közvetett módon, 1754-es vámrendeletében csapolta meg a magyar nemesség jövedelmeit. Ez a mezőgazdaságnak jó feltételeket biztosított, nem akasztotta meg fejlődését. A birtokosok a mezőgazdasági kivitel növelése érdekében igyekeztek növelni majorsági földjeiket, s ez a robotterhek növekedésével járt. A jobbágytelkek csökkenése és a majorsági földek növekedése miatt (mivel a majorsági földek adómentesek voltak) az adóbevételek jelentősen csökkentek, és ez sértette az udvar érdekeit. Emiatt a királynő 1767-ben az Urbáriumban maximalizálta a jobbágyi szolgáltatásokat (egész telek után heti egy nap igás- vagy két nap gyalogrobot), és rögzítette a majorsági és az úrbéres földek arányát is. Ezzel gátat szabott a jobbágyi terhek emelkedésének és az adóalap csökkenésének. 1777-ben Mária Terézia kiadta a Ratio Educationist, melyben egységes iskolarendszert, államilag előírt tanterveket vezetett be elősegítve a hűséges és hasznos polgárok nevelését. Előtérbe kerültek a modern tantárgyak. Az oktatás egyházi kézen maradt, de állami ellenőrzés alatt állt. Uralkodásának második felében Mária Terézia már a felvilágosult abszolutizmus szellemében irányította országát, mely azt jelenti, hogy modernizálni akarta birodalmát, s ennek érdekében reformokat valósított meg, de az egyeduralmat továbbra is fenntartotta.
Mária Terézia fia, II. József (1780-90) a felvilágosodás eszméitől áthatva reformtervekkel ostromolta a kormányzatot. 1780-ban átvette a hatalmat, de nem koronáztatta meg magát (àkalapos király), így nem volt alárendelve a rendeknek. Célja egy egységes, az alattvalók számára jólétet biztosító birodalom kiépítése volt. Ennek megvalósítása érdekében 10 év alatt hatezer rendeletet adott ki, melyek végrehajtása azonban megoldhatatlan volt. Rengeteg rendelete türelmetlenségéből fakadt, s sértő volt a nép hagyományaira nézve (például a koporsós temetés tiltása gazdasági okokból) vagy egyszerűen végrehajthatatlan volt (például a női divat korlátozása). 1781-es türelmi rendeletével az evangélikusok, a kálvinisták és a görögkeletiek számára szabadabb vallásgyakorlást biztosított pl. minden állami hivatalt betölthettek. Még a türelmi rendelet évében a Rómának küldött egyházi jövedelmeket zárolta, és bevezette a pápai bullák kihirdetésük előtt történő udvari ellenőrzését. 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, melyek vagyonából vallásalapot hozott létre, melyből gyarapította a plébániák számát, és növelte a plébánosok jövedelmét. Beavatkozott a vallási ünnepek, a mise és a papnevelés rendjébe is. Mindez kiváltotta a Pápai Állam rosszallását: VI. Pius pápa 1782-ben maga utazott Bécsbe („fordított Canossa-járás”), de József nem változtatott politikáján. (Sőt, az anekdota szerint még csak kezet sem csókolt az egyházfőnek, hanem kézfogással üdvözölte.) 1783-ban a papnevelést is állami feladattá tette, és ugyanebben az évben tett római látogatása során sem sikerült meggyőzni intézkedései visszavonásáról.
Az 1784-es erdélyi véres román parasztfelkelésből okulva kiadta 1785-ben jobbágyrendeletét, mely megszüntette a röghöz kötést, és lehetővé tette, hogy a parasztok mesterségeket tanulhassanak, s ez munkaerőt biztosított az ipar számára. Tiltotta a jobbágy elnevezést is. 1786-ban a jobbágyok botozását is megtiltotta az uralkodó, illetve ugyanebben az évben eltörölte a halálbüntetést. 1787-től kezdve állami ügyvédeket rendeltek ki a parasztok védelmére peres ügyeikben.
- József igyekezett központosítani, racionalizálni az államszervezetet. 1782-ben egyesítette a Helytartótanácsot és a Magyar Kamarát, valamint a Magyar és az Erdélyi Kancelláriát. A Helytartótanács az uralkodó rendelkezése értelmében Budára tette át székhelyét. Az egységes birodalom létrehozásának jegyében adta ki II. József az 1784-es nyelvrendeletét, mely alapján német lett a hivatalos államnyelv. Ez azonban felháborodást váltott ki a nemességből: az anyanyelv használata mozgalommá vált, s a magyarságtudat a külsőségekben is megmutatkozott (ruha, néptánc). Az uralkodó válaszul támadást indított a vármegyerendszer ellen, amely a rendelkezések végrehajtásáért felelt, épp ezért minden uralkodói törekvést megcsáklyázhatott. Az ellenállást fokozta, amikor a tradicionális politikai berendezkedést felrúgva Erdélyben az addigi közigazgatás helyett 10 új megyét alakított ki. 1785-ben a reformot Magyarországon is végrehajtotta, ahol a rendiség védbástyáit jelentő vármegyék élére az addig választott alispánokat immár a kormányzat nevezte ki, és felettes szervükül 10 kerületet hozott létre. A főispáni tisztséget megszüntette, ezután a biztosok irányították a megyei alispánokat, akiket ettől fogva nem választottak, hanem kineveztek. A meghatalmazott helytartók széles hatáskörrel rendelkeztek. A bíróságokat is átszervezték. A hagyományos közigazgatás lerombolása hatalmas felháborodást, zúgolódást váltott ki a magyar nemesség körében. Mindemellett az uralkodó népszámlálást és birtokösszeírást rendelt el (1784,86) a nemesség megadóztatásának előkészítése érdekében, s ez szintén felháborodást váltott ki a magyar arisztokrácia körében.
- Józsefnek csak csekély tábora alakult ki (jozefinisták-pl. Széchenyi, Kazinczy), a politikát meghatározó rétegek nem szimpatizáltak vele. Türelmi rendelete az egyházat, a rendi jogok mellőzése a nemességet, nyelvrendelete a jozefinisták nagy részét sértette. Mikor háborút indított a Török Birodalom ellen, az egész ország elégedetlenkedett, mégis folytatta reformpolitikáját. A rendek már a Habsburgok riválisával, Poroszországgal is felvették a kapcsolatot. A francia forradalommal a császár számára is nyilvánvalóvá vált, hogy lezárult a felvilágosult abszolutizmus időszaka, ezért halálos ágyán minden rendeletét visszavonta kivéve a türelmi-, jobbágy- és az alsópapságra vonatkozó rendeletét.
A felvilágosult abszolutizmus szellemében irányította országát a porosz uralkodó, II. Frigyes, és az orosz cárnő II. (Nagy) Katalin is.