A szófajok a nyelvhasználatban egyformán viselkedő,azonos szerepet betöltő, azonos célra szolgáló szavak osztályai.
A szavakat hasonló jelentésük, alaki viselkedésük, mondatbeli és szövegbeli szerepük alapján soroljuk be a szófaji csoportokba.
A magyar nyelvre jellemző szófajok a következő 3 nagy csoportra oszthatjuk: alapszófajok, viszonyszók, mondatszók.
Az alapszófajok:
- a) Valódi alapszófajok:
Jelentésük önálló, tartalmas fogalmi jelentés.
Toldalékolhatók.
Önálló mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel.
Ide soroljuk:
- az igéket
- fajtái:
- cselekvő igék (fizet, beszél, tanul, stb)
- középigék (hajlik, pusztul, létezik, van, stb)
- műveltető igék (írat, olvastat ,futtat)
- visszahatóigék (törölközik,mosakodik)
- kölcsönös igék (birkóznak,ölelkeznek)
- toldalékai:
- képzők (pl.:-ul/ül,ít)
- múlt idő jele (-t,tt)
- feltételes mód jele(-na/ne/ná/né)
- felszólítómód jele(-j és változatai)
- igei személyragok(-k,m)
- a főneveket
- fajtái:
- tulajdonnevek (személynevek, állatnevek, földrajzi nevek, csillagnevek,címek -Népszava-, díjak nevei, márkanevek)
- köznevek (gyerek, lány, nádas, csorda, anyagnevek, jóság, barátság,stb.)
- toldalékai:
- főnévképzők(-ság/ség, mány/mény, vány/vény)
- többes szám jele(-k)
- birtokos személyjelek(-m, -d,stb.)
- birtokjel(-é)
- birtoktöbbesítő jel(-i,-ai,-ei,-jai,-jei)
- fokjelek
- kiemelőjel(-ik)
- a tárgyrag
- birtokos jelző ragja(-nak/ nek)
- határozóragok (-ban/ ben, -ba/be, -hoz/hez/höz, stb.)
III. a mellékneveket
- a számneveket
- a határozószókat -CSAK KORLÁTOZOTTAN TOLDALÉKOLHATÓK!
- b) Névmások:
Jelentésüket a szövegben nyerik el.
Ragozhatók, képzők azonban csak kivételesen járulhatnak hozzájuk.
Önállóan mondatrészek, de alig bővíthetők.
Csoportosításuk:
-csak főnevet helyettesítenek: személyes, birtokos, kölcsönös, visszaható návmások
-főnév, melléknév, számnév, határozó helyett állnak- a többi!
Ide soroljuk:
- a főnévi névmásokat (én, tied, ez, mi?)
- a melléknévi névmásokat (ilyen, milyen?, amilyen, valamilyen, bármilyen)
III. a számnévi névmásokat (ennyi, mennyi?, ahány, valahány, bármennyi)
- a határozószói névmásokat (itt, ott, így, ekkor)-CSAK KORLÁTOZOTTAN TOLDALÉKOLHATÓK!
- c) Igenevek:
Jelentésük önálló, tartalmas fogalmi jelentés.
Toldalékolhatók.
Önálló mondatrészek, bővítményeket vehetnek fel.
Ide soroljuk:
- a főnévi igeneveket (befejezni, énekelni)
- a melléknévi igeneveket (énelkő, elénekelt, befejezendő)
III. a határozói igeneveket (énekelve, dalolva, befejezvén)-NEM TOLDALÉKOLHATÓK!
A viszonyszók:
Jelentésük viszonyjelentés.
Általában nem toldalékolhatók (kivétel a segédigék)
Önállóan nem mondatrészek, nem bővithetők.
Ide soroljuk:
- a névelőket (egy, a,az)
- a névutókat (alatt, után, szerint)
III. a segédigéket (fog, volna, lesz, marad)
- az igekötőket (ki, be, vissza)
- a kötőszókat (és, is, vagy, is-is, vagy-vagy)
- a szóértékű módosítószókat (nem, se)
A mondatszók:
Nincs önálló jelentésük, de érzelmet, indulatot, akaratot, véleményt, stb. kifejezhetnek.
Nem toldalékolhatók.
Önállóan nem mondatrészek, nem bővíthetők, de önálló tagolatlan mondatok.
Ide soroljuk:
- az indulatszókat
- a mondatértékű módosítószókat (igen, nem, persze)
Van sok olyan szavunk, amelynek szótári alakjukba több szófaji kategóriába is beletartoznak- pl. tanuló (főnév és melléknévi igenév). Az ilyen típusú szavakat több szófajú szavaknak nevezzük. A szövegkörnyezet alapján minden esetben meg tudjuk határozni, hogy a szó éppen melyik szófaji szerepben van jelen.
Az igenevek viszont több szófaj sajátosságait hordozzák magukban, ezek a tulajdonságok mindig és egyszerre vannak jelen. A két szófaj közötti átmenetet képviselik, ezért az igeneveket átmeneti szófajoknak nevezzük.