A szén körforgása a környezetünkben zajló anyagforgalom egyik típusa.
Évmilliók alatt az elpusztult élőlények a talajba kerültek, nagy hőmérsékleten és nyomáson szenesedtek, így jöttek létre a széntelepek, kőolajtelepek óriási energiaforrást képviselve. Az ember a szenet kitermelve a gyárakban szabadítja fel az energiát a tüzelés révén. A szén elégetése során az égéstermékek között a szén-dioxid is szerepel, mely a légkörbe kerül.
Az élőlények biológiai oxidációja is termel szén-dioxidot, mely szintén a légkörbe távozik a szervezetekből.
Az autotróf növényi fotoszintézis az a folyamat, mely szén-dioxidot igényel. Az előállított szerves anyag a heterotróf élőlények testébe kerül a táplálkozási kapcsolatok révén. A gáz a növény testébe a gázcserenyílásokon át kerül.
A növények és az állatok pusztulásuk után a talajba kerülnek, lebontó szervezetek lassan lebontják a szervezeteket és a folyamatot szintén szén-dioxid termelés kíséri, mely a légkörbe kerül.
Beláthatjuk, hogy a szén körforgása szempontjából a szén-dioxid gáz a főszereplő, mely a levegőben, a vízben és a talajban egyaránt előfordul.