Életrajz:
- 1877-ben született Érmindszenten—elszegényedett nemesi család
- Édesapja: Ady Lőrinc
- Édesanyja: Pásztor Mária
- Öccse: Ady Lajos
- Első 5 osztályt Érmindszenten végezte
- 1888-92. Nagykároly - piarista gimnázium
- 1892-96. Zilah – református kollégium
- Kincs Gyula – Szilágyi c. lapban első verse, címe: Március 20.
- Üzenet egykori iskolámba c. versét ennek az iskolának címezte
- Debrecen –jogi tanulmányok (abbahagyta)
- Újságírással kezdett foglalkozni
- Debrecen c. folyóirat – itt kezdett el irogatni rendszeresen
- áttelepült Nagyváradra –Nagyváradi Napló (igazi újságíróvá vált, egyéni hangja,kritikai szemlélete itt alakult ki)
- első verseskötete – Versek (Debrecen) > nem keltett visszhangot
- második verseskötete – Még egyszer > "
- Belevetette magát a bohém életbe (itt szedte össze a szifiliszt)
- megismerkedett Diósy Ödönné Brüll Adéllal (zsidó kereskedő felesége, Adyt szeretőként tartotta-9 évig tartó komoly kapcsolat lett belőle, Ady Lédának nevezte-mitológiai név is, támogatta Adyt, lehetőséget biztosított neki a világlátásra, inspiráló, ösztönző kapcsolat,1912-ben végleg szakítottal)
- 1904-11- ebben az időszakban hétszer járt Párizsban
- Budapesti Napló
- 1905-ben darabont kormány sajtóirodájában dolgozott (hamar otthagyta)
- Új versek c. verseskötete jelent meg (rengeteg támadás érte, menekült Párizsba)
- Vér és arany
- Az Illés szekerén
- A Nyugat, Ignotus és Osvát Ernő pártfogásába vette, megvédték a támadásoktól és megjelenési lehetőséget biztosítottak neki
- Új idők - 1980. A duk-duk affér (mindenkit megsértett,aki támadta és azt aki támogatta is)
- Boncza Bertával kezdett levelezni (Boncsa Miklós – Török Berta: Boncza Miklós unokahúga)
- összeházasodott Boncza Bertával – Csinszka (a Csucsai kastélyban laktak)
- 1917-től Budapesten éltek (házasságuk kezdett pokollá válni)
- 1918-ban már haldoklott, számos gyógykezelésen esett át
- január 27-én meghalt
Verseskötetei:
- Versek
- Még egyszer
- Új versek
- Vér és arany
- Az Illés szekerén
- Szeretném, ha szeretnének
- A Minden – Titkok versei
- Menekülő Élet
- A magunk szerelme
- Ki látott engem?
- A halottak élén
- Az utolsó hajók – Posztomusz=halála után kiadott kötete
Költészete:
- Új költői magatartást, költői szerepet vett fel. A költő saját egyéniségét állítja a középpontba, felnagyítja, felnöveszti magát a többiekhez képest, hangsúlyozza, hogy küldetése,szerepe van a világban (a nemzet felemelése, megmentése, felzárkóztatása a nyugathoz)
- Versesköteteit megszerkesztette (programadó-,záró vers; versciklusokba rendezi a verseket témák szerint; a kötet címadó verse a kötet közepén található)
- Szecessziós – szimbolista látásmód (zsenikultusz, énkultusz, betegségkultusz, halálkultusz, dekadencia)
- Komplex képei nehezen értelmezhetők
- Verscímei 3 szóból állnak
- Versritmus megújítása (szimultán ritmus; bimetrikus versek – szabadon keveri az időmértékes és a hangsúlyos versritmust)
- Rímek, refrének, ismétlések
- Merészség, költői szabadság jellemzi
Új költői magatartás, küldetéstudat témaköre
Góg és Magóg fia vagyok én (Új versek)
-Kifejti, hogy mi a költő és a költészet feladata (ars poetikus műnek is tekinthető)
-Góg és Magóg – bibliai pogány fejedelmek
-a hagyományokat, a hagyományos kultúrákat szimbolizálják, az azokhoz való kötődést
-sorsukat, szenvedésüket is átveszi mint utód
Szerkezete:
1-2. vsz.:
-szerkezeti és gondolati hasonlóság
-büszkeséget(hátravetés,szokatlan szórend), de bizonytalanságot(„hiába” szó, amit vállal,nem biztos, hogy továbbél) fejez ki
1-2. sor = 5-6. sor
-Ősi magyar pogány múlthoz való kötődés(ezt erősíti a 6. sor; az ősi költészet ritmusa, hagyománya a példa) – Vereckei hágó
↕
-az ujítást is szeretné meghonosítani M.o.-on, a hagyoományok megtartása mellett – „Új időknek, új dalaival”
-Dévény(a Duna NY-on itt lépett a történelmi M.o. területére)
-szándéka: új gondolkodásmódot akar behozni NY-ról az országba (elbizonytalanodik: erre fogékonyak lesznek-e az emberek)
-ő képes arra, hogy az új eszméket megmutassa a magyaroknak, ez az ő küldetése (vállalja is ezt!; ő, E/1. sz.-ben megpróbálja ezt, egyes-egyedül,költőként; fel akarja törni a magyarság elzártságát)
- vsz.:
-megmutatkozik a felnagyított költőszerep
-harcot mutat meg: ellenfelei tömeg ↔egymaga
-vállalja a szenvedést is a cél érdekében (ezt Vazul szimbolizálja. Keresztény ↔ pogány-ezt vallja; nála ez lázadást jelent, azt szimbolizálja)
-a szenvedések hitét, gondolatát nem veszik el tőle .
-ti (elmaradott,régihez való ragaszkodás) ↔ én (új lázadó)
4.vsz.
-„de” ellentétes kötőszóval kezdődik→ha fenn is áll a lehetőség, hogy belepusztul a harcba, akkor is utolsó leheletéig harcol, írja a verseket, bízik benne, hogy ennek hatására születik egy új M.o.
-állapothatározók halmozása =›szenvedés
-mégis háromszori ismétlése
-régivel,maradisággal való szembefordulás
-Király István ezt nevezte mégis-morálnak
-a bizonytalanság eltűnik, magabiztosan hisz egy jobb jövőben
-Pusztaszer – régihez való ragaszkodás szimbóluma
Költészetének célja: újítás, modernizálás
Mondanivalója:
-a magyarság megváltásra vár, ő az, akinek ezt meg kell tennie
- meg akarja őrizni a múlt hagyományait,de újítani is akar
-a multat sohasem szabad megtagadni, mert akkor nem lesz jövőnk
Rímelése: félrím (xaxa)
Verselése: kevert
Stílusa: szimbolista – bibliai és ősi magyar szimbolumok
Új vizeken járok (Új versek)
- záróvers
Cím: kifejezi az újítást, a változás akaratát – újítani, változtatni akar
- szimbólumok, motívumok
Szerkezete:
- keretes minden vsz. (1. és 4. sor ugyanaz)
- a 3. sor minden vsz. -ban ugyanaz ( „Röpülj, hajóm.”
- vsz.:
- hajó (életét szimbolizálja)
- arról beszél, hogy mi az ő életcélja, küldetése
- szembeállítja magát a többiekkel (magát felnagyítja)
- élete egyik céljának a cselekvést, a tetteket tartja
- magát a holnap hősének tartja ( a holnapért akár fel is áldozza magát a küzdelem során)
- vsz.:
- költői, művészi szabadságra vágyik
- nem akar a megszokott költészethez ragaszkodni, újítani akar
- vsz.:
- izgalmas az új dolgok megvalósítása, a küzdelem
- ez az izgalom az, ami ösztönzi az újításra, tovább űzi
4-5. vsz.:
- a tagadás, szembenállás kifejezése (tagadja a régit,a hagyományosat)
- ő mást és újat akar (ezt nyomatékosítja)
- hegedűs = költő
- nem vállalja azt, amit a régi költők, nem akar senkit sem kiszolgálni, csak a saját álmait, vágyait akarja teljesíteni
- ellentét: szentlélek ↔ kocsma gőze(mindegy, hogy mi az ihlet forrása)
Rímelése: aaxa
Az Úr Illésként elviszi mind (Az Illés szekerén)
- II. Vajda : Üstökös
Téma: küldetéstudat – mi a sorsa azoknak, akik áldozatot hoznak a küldetésük során?
- Illés próféta bibliai példázata szimbolizálja a magyar próféták (=költők) sorsát
- tüzes szekér = költők szíve
- magasságokba rohan, célokat tűz ki magának, de a meg nem értettséggel kell szembesülnie
- aki prófétaszerepet vállal mint költő,nemcsak dicsőség, hanem szenvedés lesz a sorsa
- ellentétek!
Hunn, új legenda (1913)
- Hatvany Lajos bírálta Adyt, ezt a verset neki ajánlotta, 1913-ban (Ki látott engem? kötet)
- kiábrándultságot sugárzó kötet – világháború, magyarság, emberiség
- költői öntudat, magány, kitaszítottság nem értik meg; a szürke tömeg nem is értheti meg
- költősors és magyarság vállalása.
- eredetiség fontosságának hangsúlyozása, másolások elítélése
- régi elavult keretek, korlátok áttörése, újszerűség.
- vsz: három hatalmas költő (Goethe, Petőfi, Arany) említése, gúnyos éllel (magabiztosság)
- vsz.: A kritika visszautasítása. (evokáció: Petőfi: A természet vadvirága)
- a siker nem számít, nem vágyik rá, nem az a fontos – kritikának nincs értelme
- Ady célja eléréséhez a költészet csak eszköz
Sem utódja, sem boldog őse (Szeretném, ha szeretnének)
-kp.-ba egy magányos, meglett ember szenvedéseit, érzelmeit állítja
- vsz.:
- számba veszi, hogy senkije sincs, mennyire magányos
- hontalannak, abszolút kitaszítottnak érzi magát
- tagadószók sokasága
- mégis nagyra tartja magát
- vsz.:
- a felsorolás, mint egy metafora (énmetaforák) sor (kitaszított, magányos, mégis különleges => épp ezért érzik őt idegennek a többiek)
- vsz.:
- nem érzi magát jól ilyen szerepben (fájdalmas felkiáltás)
- szeretné megmutatni az igazi, valós énjét
- vsz.:
-mint költő, mint ember, mint férfi a párját, a társát keresi, aki támogatja a küzdelemben
- a költőben erősen él az én feltárás, fokozottan él benne az önkifejezés vágya
Léda-versek
Életrajzi háttér:
- Diósyné Brüll Adél nevéhez fűződnek
- kapcsolatuk: nagy szenvedélyű, egyenetlen, nem harmonikus, nem békés, nagy konfliktusok-nagy kibékülések, ambivalens (kettős érzelem, egyazon időben egy személy iránt érzett ellentétes érzelmek: szerelem ↔ gyűlölet)
- nő és férfi harcol egymással (pl. Héja-nász az avaron c. csatározás kettejük között, erős intenzív metaforában jeleníti meg kettejüket)
- halálmotívum, dekadens életérzés
Héja-nász az avaron
- ősz= halál
- erős, intenzív önmetafora
- önmagukat gyakran beleképzeli valamilyen romantikus, teátrális szerepbe
- ismét az újszerűség dominál, főképp a jelképválasztásban, az erotikus ábrázolásban
- a szerelem ambivalens érzelem – ezt tükrözi a vers is
- megjelenik az elmúlás élménye, a kilátástalanság (évszakmetaforika)
- harc-motívum
- út-motívum – egyre gyorsabb haladás
- ritka, háromsoros strófák
Örök harc és nász
Cím: kiválóan kifejezi a kapcsolat ambivalenciáját
- merész, meglepő, ellentétes képek
- mea culpa = az én bűnöm ( a liturgia része, az egyházi szertartás része, bűnbocsánatért könyörög)
- igét csinált belőle : „Mea-culpázok” = bocsánatot kér
-paradoxon
- érzelmi kavarodás
- sorsuk, végzetük : az örök harc és nász
- vonzás és taszítás van kettejük között
- féltés ↔ féltékenység
- átkozódás ↔ megbocsátás
- a másik teljes birtoklása és annak lehetetlensége
- idilli boldogság nincs, folyamatosan jelen van az elmúlás gondolata és az egymást gyötrő vad indulatok
- látomásos líra (elképzelt jelenet sor)
Lédával a bálban
- elképzelt, látomásos jelenetsor
- mint egy tragikus karnevál (fiatalság, öregség álarca)
- a zene alapozza meg a nem harmonikus hangot
- a vörös és a fekete ellentéte határozza meg a verset
- mintha a halál jelent volna meg velük együtt a teremben
- a Léda-szerelem újszerűsége abban is áll, hogy megszüntet egy addigi irodalmi hagyományt: a hitvesi szerelem kötészetét (helyette erősen hangot kap a szexualitás, vágy, erotika, a szerelem romboló volta
- dráma utolsó felvonása: a szakítóversek
- a szakításban Ady igazságtalan és önző (saját szerepét felnagyítja, nem érez hálát és szabadulni akar a kapcsolatból)
- az addig istenített asszony : Léda asszony zsoltárai
Léda aranyszobra
↓
Elhagyott, eldobott asszony, aki ezt nem érdemli meg
- utolsó D-Fr-o.-i utazás emlékére jelenik meg az Áldás-adás a vonaton c.-ben
- nagy vihart kavart szakítóvers : Elbocsátó, szép üzenet
Elbocsátó, szép üzenet
- igazságtalan és kegyetlen elbocsátás
- mindent elvesz, megtagad a másiktól, amit köszönhetett neki (még róla szóló verseit is!)
- nehéz eldönteni, hogy őszinte-e vagy ez egy költői szerep, modor
- egyedi, egyszeri szóalkotások – „verses rádfogásaim”
- megtagadja a Léda-verseket,amit írt, csak hazugság volt
- varázs = szerelem ← már megtört, túlzás
← már haldoklott a kapcsolat, végleg lezárja a halódó viszonyt
- alletiráció, t és sz hangok kopogása
- fokozás
- királynak ábrázolja magát – palást=feledés palástja, amely eltünteti, megsemmisíti a másikat
- megalázó sajnálat
- Lédától megtagad minden önálló értéket, önálló személyiséget ↔ túlhangsúlyozza saját költői szerepét
- a képek feleslegesen gonoszak, kegyetlenek
- megszabja hogyan viselkedjen a szakítás után – nem állhat bosszút
- személyiség megtagadása – „kis kérdőjel”
Adynak a 3. szakítóverse Valaki útravált belőlünk : lecsendesedett, fájdalmasabb hang, nincs benne kevélység
A magyarság-versek
- a művészetben ez egy állandó téma, toposz, motívum – hazaszeretet, nemzethez való tartozás
- Ady ezt a témakört is megújítja – csak rá jellemző, egyedi hazaszeretet jelenik meg –- kritikai hazaszeretet—
- patriotizmus = hazaszeretet (latín, patria = haza)
- Ady nem lelkesedéssel dicséri a hazát, bírálja, sőt látszólag bántja
- pl. Páris, az én Bakonyom c., Nekünk Mohács kell c., A föl-földobott kő c.
- sok vád érte ezért, pl. nyugatimádattal vádolták, hogy elfordul hazájától
- a kritikák célja a felrázás, a cselekvésre ösztönzés
Páris, az én Bakonyom
Cím: Bakony- szimbolikus, a betyárok, hatalom elől menekülők búvóhelye
- ha választani kell, ő Párizst választja
Értékrendszere: értékhiányos szféra (M.o.) ↔ értéktelített szféra (Párizs)
- a lírai én ars poeticája
- „bűne” , hogy messze lát, előre lát
- dacos ellenállás, mégis-morál
- Ady patriótizmusa ostorozó
Nekünk Mohács kell
Cím: sokkoló
- Mohács a magyar ember tudatában a pusztulás, a veszedelem, a vereség, a vég szimbóluma
Cél: a nemzet felrázása a tehetetlenségből, hogy lépést tudjon tartani a haladással
- mögötte féltés, szeretet, óvás van
- 3 intenzív, dinamikus versszakból áll
- Benedek Marcell: ez egy „fordított Himnusz”
- kételkedő kifejezéssel indít: „Ha van Isten” -3x
↑
Anaforás kezdés: dinamikát, visszatérő ritmust ad, szerkezetet, vázat ad
- váratlan,hatásos fordulat : a Himnusz áldáskérése helyett erős, negatív igéket halmoz – ne könyörüljön, verjen, ne sajnáljon, üssön, ostorozzon, rángasson → 3x szerepel, fokozás
- szent galamb – Noé története
- remény, újrakezdés
- elhessegeti, nehogy a magyarság ezt higgye, hogy lehet lazítani, mert elmúlt a vész
- hitet tesz hazaszeretetéről, a hazához való ragaszkodásáról
A föl-földobott kő
Cím: szimbolikus, példa: a földobott kő szükségszerűen visszaesik a Földre
↓
Önszimbolizmus – ő a föl-földobott kő, ő az, aki mindig visszatér, bármennyire is ostorozza hazáját
- a vers címadó metaforája a szükségszerűséget, a determináltságot hangsúlyozza, a végleges helyhez kötöttséget
- a költői képben a hazaszeretet mindig visszahúzó ereje azonosul a gravitációval
- a strófaépítés a kő ellentétes irányú mozgását sugallja
- 2, tíz szótagból álló, rímekkel összefogott sor
- a fölfelé haladás és a lefelé zuhanás azonos hosszúságú útja
- a 3. rímtelen, 6 szótagból álló rövidebb sor pedig a földre érkezés tompa koppanása
Ellentétek:
- érzelmek mozgása (elülnek ↔ fellángolnak)
- távol ↔ közel
- lent ↔ fenn
- a lélek szándéka a menekülés innen, a lenti világból vágyakozása a messze tornyok magasába húzza, de törvényszerűen visszazuhan a földre
- a megváltatlanságot fejezi ki a 2x-es számnévi túlzást
- megvallotta magyarságát, hazája iránti hűségét, népével való azonosságát
- szeretet, ragaszkodás jelenik meg a megszólításban – „Kicsi országom”
A magyar Ugaron víziói, (újszerű tájlíra)
- a Petőfi óta hagyományos magyar táj itt megváltozik
- a félfeudális, elmaradott, magyar társadalom szimbóluma lesz az ugar (terméketlen, durva, kihasználatlan)
- ez a táj szimbolikus, látomásos (vízióval teli, durva, kihasználatlan)
- dominálnak benne az értékhiányos szerkezetek
értékhiányos(Ugar- dudva muhar ; elvadult táj, giz-gaz) ↔ értéktelítettség(virág?-érték – színes, gondozott)
- a szimbolikus tájban a csönd is halálos, ez egy halott táj
- a verszárlatban igehalmozás van
- a szimbolikus térben fokozatosan mélyül és végül, mint egy sír befedi, elföldeli
- az ítélet, figyelmeztető ítélet : a kacagó szél szimbóluma(haladás szimbóluma; nincs benne részvét, kíméletlen, gúnyos, kritika van benne)
A Hortobágy poétája
- a Hortobágy tipikus magyar tájelem, de itt szimbólum, méghozzá a költő ill. a művész sorsának tragédiája az elmaradott, lehúzó közegben
- legény = önmaga, de általánosan a művészek (érzékeny, fantáziája színes)
- a kiemelkedő személyiség tragédiája az, hogy érdektelenség, meg nem értés veszi körül – 2 választása van : vagy elhallgat, nem alkot; vagy lealacsonyodik (káromkodik, vagy fütyörészik)
A Tisza- parton
- szimbolikus táj
- a művész és a környezete jelenik meg
- Kérdés: Mit keresek én itt?
- normális jellegű a versszöveg, állapotrajzot ad
- kezdése: érdekes, egzotikus
Gangesz: szimbólum; izgalmas, titokzatos, más, furcsa, érdekes; ez az ő költői világa
Önjellemzést ad, önportré
- vsz.: a költőlét, a művész jellemzése (metafora)
- vsz.: lehúzó környezet
- nominális felsorolás (alföldi tájelemek; durva, negatív; „álom-bakók”, hóhérok, akik megölik a költő álmait, álomgyilkosok
A fajok cirkuszában
- magyarság versekhez tartozik
Keletkezése: 1910.
- tipikus Ady-féle elégikus hangú költemény
Témája: a magyarság sorsa, jövője
Szerkezete: szimmetrikus (1-4. vsz. és 5-8. vsz.)
1-4. vsz.:
- alapgondolata: a magyarság le van maradva, olyanokért harcolunk, amiért nem éri meg a, miért már kár küzdeni
- Ady azzal kezdi, hogy vállalja a magyarságát, nem akar más lenni, akkor sem, ha olykor ez nem tetszik neki
- a magyar sors= számkivetettség
- paradoxonnal indít, ismétlésekkel teli
- 3. vsz. mitológiai utalás (nem kár értünk, ha elpusztulunk)
- 4. vsz.: M.o. majmol, máshol más nemzeteket (nincs magyar eredeti ötlet arra, hogy hogyan zárkózzon fel, hogy felemelje magát)
- elhibázott, elmulasztott lehetőségeket sorolja fel ill. az elkövetett hibát, mások majmolását
- elveszítjük azt, ami magyar, eredeti, különleges
5-8. vsz.:
- „de” ellentétes kötőszó választja el az első résztől (mégis-morál)
- a reménytelen helyzetben is azt látja, hog neki és annak, aki képes a magyarok közül, küzdeni, harcolni kell
- „Húsvéttalan a magyarság”
- eredeti, különleges-szóalkotás
- a reménytelenséget jelenti (elveszítettük azt a reményt is, hogy a magyarság számára van megváltás)
- még a legreménytelenebb helyzetben is az a dolgunk, hogy tegyünk a magyarságért, az feladata az, hogy írjon
- az emberi életet a küzdelem teszi értékessé
- ezen küzdelem vállalását emeli ki a további versszakokban és hangsúlyozza
- megkérdőjelezhetetlen, visszafordíthatatlan kijelentéseket tesz: a mi sorsunk a nemzetek küzdelmében már eldőlt, szánalmas, nevetséges bohóc-sors
Cím: A fajok cirkuszában
↓ ↓
A többi nemzet a fennmaradásért folytatott küzdelem, létharc
- kimondja a végső ítéletet: a magyarság sorsa a kötelező bukás, de a magyaroknak ennek ellenére a végsőkig kell küzdenie, harcolnia
- szimbólumrendszere összetett, de a cím fejezi ki a legjobban a magyarság elveszettségét
Célja: felrázás, cselekvésre bíztat, buzdít
A hiányérzet versei
- Ady bonyolult személyiség, felfokozott életvágy jellemzi
- a teljes életet szeretné megélni (kihívások, kalandok, költői szárnyalás, elismertség, magánéleti harmónia)
- új motívum: a pénz, az arany motívuma – Vér és arany kötet – a pénz szükséges a teljes élethez, de ő egész életében nélülözte, harcolnia kellett érte
- prózai cikke: A pénz esetei
- A. Rodin: A gondolkodó
- Ady elragadtatása és véleményei: Rodin megalkotta a humánum szobrát, ő pedig megalkotja az antihumánum szobrát, a pénz bálványát, a Mammont
Harc a Nagyúrral
- torz, groteszk, xx. Sz.-i modern bálvány, amivel harcolni kénytelen, ezt a harcot írja le
- modern ballada
- látomás, vízió, a művész álma egy szimbolikus tájban
- „A zúgó élet partján” zajlik a küzdelem
- tenger, ami a teljes élet szimbóluma, kalandok ott várnák őt
- párbaj a 2 fél között, de a költő türelmetlen, sürgető, mert szorítja az idő, a szirén hangok hívják, csábítják
- rejtetten megjelennek benne a szirének (4. vsz.)
- a szörnyalak groteszk, taszító, naturálisan írja le
- a költő megalázkodni kényszerül, egyenlőtlen párbaj
- több fokozat: 1. először simogatja
- majd lerogy
- kiadta legbelsőbb titkait, gondolatait
- a szörnyalak megfosztja emberi méltóságától, dehumanizálta
- a költő egyre erőtlenebb, egyre gyengébb, a harc egyre drasztikusabb, egyre vadabb
- fiktív dialógus, csak a költő beszél, a dialógus ezért csonka, a mammuon csak nonverbálisan reagál
- sok feszültség van benne, provokatív, a bálvány felsőbbrendűségét mutatja
- idősík a zárásban a jelen, de átúszik a jövőbe – a harc végtelen, örök, időtlen
- megmaradt a hiány is
Kocsi-út az éjszakában
- elszántan kereste az emberhez méltó, tartalmas életet, de szembe kellett néznie azzal, hogy a xx. Sz.-i ember számára már nincsenek kikezdhetetlen értékek (erről vall ebben a műben)
- az életrajz ismeretében lelhetünk mögötte akár valóságos élményt is, de a vers világában minden jelképes értelmet kap
- egy képzeletbeli, lelki tájat jelenít meg
- a költemény szövege szándékosan puritán (legfeltűnőbb poétikai kellék a sorismétlés)
Rímelése: ölelkező (abba)
- statikus jelleget keltenek az állítmányok, melyek névszói- vagy összetett állítmányok
- a lírai én monológja
- vsz.:
- csodálkozást, borzongást kiváltó felismerések
- különlegesség a kifejezett megállapítások mértékében rejlik (a Hold csonkább, mint máskor; az éjszakai táj jóval elhagyatottabb; a szomorúság lehangolóbb)
- ismétlésekkel hangsúlyozza az egyszeriséget, a megszokottól való eltérést (milyen 4x ; ma 3x)
- szorongó levertség
- vsz.:
- kozmikus méretű összeomlás
- összetörten, szétesetten, darabokban hever már minden, az „egész”, a „lány”, a „szerelem”
- erősíti az anafórás helyzetben, 4x ismétlődő „minden” általános névmás
- vsz.:
- a lélek jajkiáltásaként hallatszik
- „jaj-szó” kíséri az életből kifelé futó „rossz szekeret”, mely a halál felé viszi kétségbeesett utasát
Mondanivaló: minden érték és igazság bizonytalan a XX. Sz.-i embernek, lehetetlen a beteljesülés, a boldogság elérése
Halál- versek
Párisban járt az Ősz
Ősz – ősi toposz
- elmúlás szimbóluma
- megszemélyesíti Ady
- valóságos és fiktív táj egyszerre (Szent Mihály útja Párizsban)
- fikció a költő és a halál találkozása, a környezet erről nem vesz tudomást
- a vers izgalmas, érdekes síkja: megragadja z ihlet percét, a ver születésének pillanatát
- hangulatilag 2 részre szakad:
1-2. vsz.:
- a halál leheletfinom sejtelme jelenik meg (Párizsba egy pillanatra szökött be a megszemélyesített elmúlás, az Ősz)
- a titokban való érkezésre utal a „nesztelenül”, a „suhant”
- megjelenik az elgondolkodtató nyugalom, a tűnődő merengés, az ihlet perce
- az elégikus borongásból fakadnak a hamar ellobbanó impresszionisztikus „kis rőzse-dalok”, azaz a versek
- az idillikus lelkiállapotot hangsúlyozzák az erős szinesztéziák, alliterációkat tartalmazó halmozott jelzők
3-4. vsz.:
- az Ősszel való találkozás tragikus élménnyé válik
- izgatottá, remegővé, titokzatossá válik a vers 2. része
- itt már a pusztulás baljós hangulata lett úrrá
- a halállal eddig csak fölényesen kacérkodó, a halált megszépítő egyénben felrémlett a rút halál közelsége és kikerülhetetlensége
- a világ közönyösen veszi körül
- a Nyár (az élet, a többi ember szimbóluma) észre sem vette a halál látogatását
- a halál pedig csak gúnyosan visszakacag rá
- az élet értelmét kereső, a teljes életre vágyó ember eljutott a megsemmisülés tragikus felismeréséig, a tehetetlenség bénító érzéséig
Istenes- versek
- Balassi óta jelenlévő téma a költő és Isten viszonya, a művész és az Isten, az ember és az Isten viszonya
- mindenkit foglalkoztató kérdés Isten léte vagy nemléte
- a művészet egyik alaptémája, midnen művészi ágban
- Adynál ez egy kp.-i motívum, kp.-i téma
- 1908-tól Az Illés szekerén c. kötettől minden kötetben található olyan versciklus, mely istenes verseket tartalmaz (A Sion hegy alatt)
- 1909. Szeretném, ha szeretnének c. kötetéből
- a téma beépül a teljes életműbe
- Ady élethelyzete
- otthontalanság
- maga a betegség, betegségtudat
- halálközelség
- Ady védi saját személyiségét, énjét, individumát
Ellentmondás:
- támaszt keres Istenben, megadja magát neki, keresi a hitét
- őrzi függetlenségét, vitatkozik Istennel, megkérdőjelezi létét
- viszonya Istenhez ambivalens
- prózai írása 1910-ből : Az Isten az irodalomban c.
- számára támasz kereső lelki szükséglet volt az Istennel való foglalkozás
- istenképe: profán (világi, emberi jellegű, emberarcú)
- megszólítható, kérni lehet, vitatkozni lehet vele
A Sion-hegy alatt
- fiktív találkozás a bibliai helyszínen
- szeretné elérni, megszólítani Istent, de nem jön létre kommunikáció, szakadék, távolság van Isten és ember között
- gyakori a gyermekkor és a felnőttkor egymásravetülése
Gyermek(őszinte, naív, a hite bizakodó) ↔ felnőtt (bizalmatlanság, távolodás, kételkedés,
Könyörgés, szenvedés motívum jelenik meg)
Imádság háború után
- a háború az élet harca, belső és külső harc, melybe belefárad, békességet és vígaszt keres Istennél
- a vers ima jellegű
- a belső és külső békét óhajtja ima formában Istentől a fáradtság, fásultság állapotában
Álmom: az Isten
- a kiúttalanság, a céltévesztés miatt van szüksége Istenre
- nominális stílusú
- a főnévi igenév – a menni- hangsúlyozása folyamatos küzdelem az életben, folytonos, monoton állapot
- a közeledés és a távolodás ambivalens folyamata tükröződik a versekben
Hiszek hitetlenül Istenben
Cím: paradoxon
- az Isten keresés egy állomása, tükre ez a vers
- a kötet: A Minden-Titkok versei
- titok: szimbólum, jelkép: Isten ; a stilizált költői én, a szubjektum, a személyiség
- önvád szólal meg benne
- sajátos szóhasználat
- az örök érték-fogalmak megőrzését kéri, vádolja önmagát, hogy hajdan ezeket megvetette vagy nem vette komolyan
- az értékek között az isten- fogalom áll a kp.-ban
- ahogy a halál-tudat, betegség-tudat erősödik Adyban, úgy közeledik Istenhez
- a lélekben 2 irányú folyamat zajlik le:
a test fokozatosan veszíti el tartalékait
↨
a lélek megnöveli a tartalékait
- Bibliai motívumokat használ (gyakran prófétákra hivatkozik)
Istenhez hanyatló árnyék
- mottó: Ószövetség, Zsoltárok könyve
- kulcsot ad a vers értelmezéséhez
- önmetafora és –hasonlat (árnyéknak nevezi magát, készül a halálra)
- archaikus hangvételt, színezetet kap az egész vers
- lelkifurdalás érződik, szemrehányás az eltékozolt hitért
- bocsánatkérés van benne
- tudatosan kényszeríti magát arra, hogy higgyen Istenben
- a vers zárlata megerősítés (nem szabad hinni másban)
- a versnek ritmust, lökést ad az áthajlás, enjambement
Forradalmi- versek
- Ady úgy vélte, hogy M.o. helyzetén csak egy forradalom változtathat, ez a forr. Megteremeti az új, emberséges jövőt
- a forr.-ban résztvevőknek azokat a rétegeket tartotta, akiknek nincs mit veszíteniük (parasztság, munkásság)
- polgári demokratikus forr.-ra volt szükség Ady szerint
- a forradalom szükséges, de érezte, hogy ez ekkor már késő, hiába
A magyar jakobinusok dala
- cselekvésre ösztönző, agitatív jellegű mű
- a jakobinusok lelkesedését, hitét helyezte át ebbe a műbe
Szerkezete:
1-4. vsz.:
- kérdésekkel próbálja felrázni M. o. népeit, nemzeteit
- M.o.-ot alvó, szegény országnak mutatja be
- M.o. népei fölött elnyomottság, kiszolgáltatottság uralkodik, közös szenvedés köti őket össze
- de az akarat hiányzik
- a cselekvésre, az összefogásra akar buzdítani (fő indok: közös sors, közösek a célok)
5-8. vsz.:
- azt próbálja megmutatni, hogy összefogásra van szükség
- csak akkor lehet elérni a közös célokat, ha összefogva kirobbantunk egy forr.-at, ehhez akarni, tenni kell
- a forr. Akadályát a „ha” szó szimbolizálja
- erőben és erkölcsben összehasonlítja, szembeállítja a forr.-i tömeget azokkal, akik a régi világhoz, hatalmukhoz ragaszkodnak ( a forr.-i tömeget tartja értékesnek)
Rohanunk a forradalomba
- 1912. május 23-i „Vérvörös csütörtök” ihlette a verset
- a verscím és az utolsó sor a vers kerete, ami tényként, kijelentésként hangzik el
- Ady mint vátesz-kötő jelenik meg
- a május 23-i eseményekből következik, hogy itt az idő, hogy cselekedjen a sorsával elégedetlen forr.-i tömeg
Szerkezete:
- helyzetelemzés (körülveszi őket a halál)
- lelkesít, harcra buzdít
- bírálja a fennálló rendszert, a pol.-i hatalmat
- tisztítótűz, ölés kell (nyíltan erre hív fel, ösztönöz)
- összefogásra helyez nagy hangsúlyt (úgy érzi itt meglesz az összefogás)
- utolsó versszakban a vihar előtti csend jelenik meg, ennek következménye nagy robbanás lehet csak, Ady már csak ezt várja
Háborús-versek
Az eltévedt lovas (1914)
- az eltévedt lovas metafora
- ősi magyar kultúrára utalhat
- nem tud és nem is akar elszakadni az ősi múlttól
- ez a lovas már nem az, akitől régen Európa félt
- a jelenetben való útvesztést, a bizonytalanságot, a magyarság eltévedését jelenti ( de lehet, hogy az egész emberiség útvesztését jelenti)
- ok-okazati összefüggések hiánya és a szimbolista homály jellemzi
Szerkezete: kerete (1-9. vsz. ugyanaz)
- sejtelmes képet állít elénk
- homályos, bozótos tájon (jelenre utal) lovas vakon lovagol, nem találja az utat
- a múlt csak hanghatásokban jelenik meg (akusztikai elemekre épít a vers elején)
Hangulata: félelmetes, sejtelmes
- vsz.-ban a jelent akarja érzékeltetni a múlt mellett
- a múlt értékei helyett itt maradt egy kiismerhetetlen, kietlen táj
- a múltból felsejlenek az értékek, de a bozót igyekszik elnyelni őket
- vsz.-ban az őszi, komor képek a pusztulás elkerülhetetlenségére utalnak
- az emberek a háború, a pusztítás miatt folyamatosan fogynak
- sík vidéket ábrázol, amibe beleíródik a pusztulás, az elmúlás hangulata
- vsz. a vers csúcspontja, ez fejezi ki a végső eltévedést
- a múlt értékei összezsúfolódnak
- nincsen remény, nincsen kiút az emberiség számára
- Ad ezzel a komor hangulatú versével a reménytelen jövőre hívja fel a figyelmet, és arra, hogy a háború miatt nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség sorsa veszélyben forog
- jövőképe egyáltalán nincs
Emlékezés egy nyár-éjszakára (1917)
Cím: az I. V.H. kirobbanásának napjára, éjszakára utal (1914. júl. 28.)
- 1917-18-ban költészetében hangsúlyozza azt, hogy meg kell őrizni a humánumot, az emberi méltóságot, gondolni kell a háború utáni időkre
- ha megőrizzük az emberséget, a humánumot, akkor van remény, van esély a jövőre, az újjászületésre
- a magyarság túlélése, értékek átmentése is fontos volt számára
- ismét megjelenik a költői küldetéstudat (fő feladat: az értékek megőrzése)
- szerkezeti tagolódását segítik a visszatérő refrének, melyek az ismétlésekkel az adott nap különlegességét hangsúlyozzák
- felzaklató, figyelemfelkeltő felütéssel indít
- apokalipszis, a végítélet érkezését jósolja (bibliai utalás)
- ezt az apokalipszis hangulatot viszi tovább az ismétléses túlzásokban (minden felbomlik, megszűnik a harmónia a világban)
- a teljességet megtöri a verssorok váltakozó hosszával
- a hétköznapi élet rendje megbomlik, félelmetes dolgok történnek
- mozgalmasság jellemzi (igék, hangulatfestő, hangutánzó szavak)
- értékeket állítja kp.-ba (minden érték a visszájára fordul)
- legjobban az erkölcsi értékek meggyalázása rázza meg, bosszantja
- az ember erkölcsileg legmélyebbre süllyedt
- az értékek elpusztulnak ---szeretet
- Hold szimbólum – az ember és a világ szembefordulása is megjelenik benne
- pusztítássorozat indul el (negatív tartalmú képek)
- az Isten is az emberiség ellen fordult, de így is Istenbe kapaszkodva emlékszik vissza erre az estére
- szomorú, komor hangulatú vers, mely azt hangsúlyozza, hogy a világ szétesett, embertelenné vált
- ez az éjszaka, mint fordulópont, sorsdöntő pillanat jelenik meg, ami az éjszaka előtti és utáni időszakra osztja az embertelenséget (múlt idejű, befejezettségre utaló igék)
Mag hó alatt
Cím: metafora (az értékek elrejtését, megőrzését és átmentését jelenti)
- Ady saját magáról alkotott képe (az egyes ember i szinte már széthullott)
- kell valaki, aki a múlt emlékeit megőrizze
- ilyen körülmények között is hisz az újításban
- a költő feladata, ha kell, szóljon a költő, ha nem kell, akkor hallgasson és őrizze az értékeit, amiket később átadhat a háború után
- az elvetett érték a háború után újra megjelenhet, és életünk része lehet
Ember az embertelenségben
- a paradoxon Ady küldetéstudatára, kitartására, akaraterejére utal
Cím: az embertelenség = pusztítás, öldöklés
az ember = humánum, emberi méltóság
- 1916-ban Csucsán írta Ady
- ekkor támadtak a román katonák, ez szörnyű megrázkódtatást váltott ki Adyban
- saját szemével látta, hogy a humánumnak nyoma nincs
- az ő dolga, hogy megőrizze az erejét, akkor is, ha világvégi hangulata van; emberségét, magyarságát, ezen körülmények között
- az értékeket megőrizni, átmenteni a jövő nemzedékének ( ez az ő feladata)
Csinszka-versek
- feleségéhez, Boncza Bertához íródtak
- kapcsolatuk csak kezdetben volt harmonikus, a későbbiekben a harmónia megbomlott (oka: mindketten erős jellemek voltak és egyikük sem akarta feladni egyéniségét)
- konfliktusai nem jelennek meg a versekben, csak a harmóniáról szólnak, arról, hogy milyen biztonságot, nyugalmat nyújt az idősödő, beteg költőnek a felesége
Őrizem a szemed (1916)
- a pusztuló világban Ady feleségébe kapaszkodik, miközben érzi, hogy közeleg a vég
Cím: szem (szinekdoché)
- meghittséget teremt, közvetlenséget
- párhuzam figyelhető meg (utal a köztük lévő korkülönbségre, s arra, hogy felesége jelent biztos pontot számára)
- nagy ellentét: pusztító világ káosza ↔ kettejük biztos szerelme
- mivel a világ bizonytalan, nem lehet tudni, hogy ez a biztos pont meddig marad fenn (tehát az egyén sorsa mindig összefügg a világ történéseivel) – tehát az ő kapcsolatuk is bizonytalanná válik
- amíg élnek, együtt maradnak (szembeszegülnek a világ bizonytalanságával)
- ő maga és az ember helyt tud állni a bizonytalan világban, és ehhez fontos, hogy az embernek legyen egy társa
Nyelvezete: leegyszerűsített, hétköznapi
Rímelése: a szabályos rímelést (keresztrím) az utolsó versszak megtöri (félrím)
Ritmusa: kevert
Nézz, Drágám, Kincseimre (1917)
- szerelmeshez való közvetlen odafordulás
Szerkezete: keretes
- Ady életét ugy élte, hogy nincs semmi megbánnivaló benne
- összegzi, hogy milyen fontos volt számára a magyarság
- összegzi, hogy mennyire hitt a szerelemben, menyire szereti Csinszkát
- létösszegző versnek is tekinthető
- Csinszka szerelemét ajándéknak tartja