Balassi Bálint Zólyom várában született 1554-ben. Apja, Balassi János, tőle örökölte zabolátlan természetét és politikai kegyvesztettségét is. Kitűnő nevelést kapott, egy ideig Bornemissza Péter, a század egyik jelentős írója és prédikátora tanította, aki apja udvarában papként szolgált. 1565-től Nürnbergben tanult, de 1569-ben sorsdöntő fordulat következett be életében: édesapját hamis vádak alapján összeesküvés gyanújával letartóztatták és a család Lengyelországba menekült. A fiatal Balassi szülei vigasztalására németről magyarra fordított egy vallásos elmélkedést, és a mű, a Beteg lelkeknek való füves kertecske 1572-ben Krakkóban meg is jelent nyomtatásban. Apja 1575-ben elküldte a Báthory István erdélyi fejedelem elleni hadjáratba harcolni, hogy a király bizalmát visszaszerezze. Balassi a harcokban kitűnően érezte magát Erdélyben és mikor Báthorit lengyel királlyá választották, Balassi követte urát oda is, ám ez felségárulásnak számított. Hogy családját megmentse a zaklatásoktól, otthagyta lengyelországi életét és 1577-ben hazaért, ám apja ekkorra már halott volt. Balassi András nógrádi főispán lett a Balassi-árvák gyámja, aki azonban a családot minden vagyonából kiforgatta. A költő 1578-ban ismerkedett meg Losonczy Annával, egy férjes asszonnyal, akivel szerelmük 6 évig tartott. Ez idő alatt vált Balassi az első igazi magyar lírikussá. 1579-től 4 éven át szolgált Egerben, majd hogy zűrös anyagi helyzetét rendezze, érdekházasságot kötött unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s hozományként elfoglalta Sárospatak várát. Ezzel a vérfertőzés és a felségsértés vádját vonta magára. Hiába tért át katolikus hitre, házasságát érvénytelenítették, anyagi gondjai növekedtek. Egy ideig Érsekújváron szolgált hadnagyként, de a főkapitány kiutasította a várból, mert felesége beleszeretett. Vakmerő házassági reményeket táplált az özveggyé váló Losonczy Anna iránt, aki azonban hallani sem akart a vagyontalan emberről. 1589-ben Lengyelországban bujdosott, majd Wesselényi Ferencnél vendégeskedett egy ideig s itt birtokot is kapott. Ekkor írta a szerelmes Célia-verseket, melyek egyelőre nem tudni, hogy kihez íródtak. 1591-ben tért vissza Magyarországra, ekkor írta a szintén szerelmes Fulvia-verseket, de az ő kiléte is máig felfedetlen. 1594-ben Esztergom ostroma közben megsebesült és sérüléseibe bele is halt.
Balassi a magyar reneszánsz és reformáció korában élt, és ő volt az első költő, aki magyarra fordított, és magyar nyelven írta verseit. Költészetére rányomta bélyegét a török elleni háború, az ország három részre hullása és a feudális anarchia tombolása az országban. Legfontosabb művei szerelmi és vitézi témában íródtak, de Istenes versei is kiemelkedőek. Gutenberg felfedezésének hála, művei nyomtatásban is megjelenhettek. A 16. század legműveltebb embere volt, a magyar mellett még 8 nyelven beszélt. A klasszikusokon kívül kitűnően fordította az újlatin költészetet is.
Talán legkiemelkedőbb alkotása az Egy katonaének, melynek ihletforrása a búcsú, az emlékezés. Ez a mű Balassi kódexében a 61., teljes címe: Egy katonaének: In laudem confinorium, ami annyit tesz: Egy katonaének: A végek dicséretére. Balassi a 16. századi históriás énekek epikáját olvasztja lírájába. Ez újítás, a korabeli európai humanista költészetben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban vált lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott önfeláldozó harc. A műben élete megkérdőjelezhetetlen értékeit sorakoztatja fel, hiszen a költő katonai-vitézi erényeit senki nem vonhatta kétségbe, így emléket állíthatott Egernek, a vitézi életforma hőskorának és önmagának is.
A vers felépítésében az uralkodó szerkesztési elv a hármas szám, tehát az Egy katonaének hárompillérű verskompozíció, a 3 pillér az 1., az 5. és a 9. strófa. Az első versszak egy költői kérdéssel indul, mely magában rejti a választ is: a vitézi életformánál nincs szebb a világon. A szónoki kérdés a természet szépségével érvel a végek élete mellett, felsorakoztatva mindazt, amit a természet nyújtani tud az embernek.
A következő szerkezeti egység (2-4. vsz.) az első strófa állítását igazolja, részletezi azt. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a vitézek életének mozzanatait. Nem titkolja ezen életforma keménységét és veszélyességét, sőt azt sugallják a képek, hogy éppen ezekkel együtt, ezekért is szép a végek élete. Ezt a mozzanatot fejleszti tovább az 5. versszak, a 2. pillér. Míg az 1. szakaszban a vitézekhez fordult közvetlenül a költő, később pedig az olvasókat érzelmi érvekkel próbálta meggyőzni, addig az 5. strófában a katonaéletet a kor legmagasabb eszményévé emeli. Tudatos szerkesztésre vall, hogy Balassi ezt a versszakot szerkezetileg a vers középpontjába helyezi, hiszen ebben a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti. Emberség és vitézség, mely a 16. századi magyar humanista világnézet 2 legfontosabb erkölcsi értéke, jellemzi a végvári katonákat, hiszen harcuk egyszerre jelenti az „édes haza” és a kereszténység védelmét.
A következő szerkezeti egységben (6-8.) ismét mozzanatos képek jelennek meg a katonaéletből, de ezekben már érződik egy magasabb célért az élet szépségeiről való lemondás gyászos hangulata. Ebben a képsorban a vitézi élet árnyoldalai kerülnek előtérbe, így a 4. és a 8. versszak között tartalmi-hangulati ellentét húzódik. A 3. pillér a záró 9. strófa, mely a vitézek örök dicsőségét hangoztatja. Ez az érzelmi kitörés válasz a 2 képsorozatra, hiszen az utolsó sorban már a búcsúzó költő szomorúan kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak.
A vitézi élet elemei jelen vannak Balassi tavaszi dalaiban is (Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje, Széllel tündökleni nem ládd-é ez földet), de itt már csak azért tűnnek fel, mert a költő maga is végvári katona. Ám a hangsúly ezekben a vidám borozgatáson és a búfelejtésen van, így a vágánsköltészet hagyományait folytatja a költő.
Balassi költészetében a szerelmes verseknek kiemelkedő a szerepük, mert Balassi a szerelmet az élet egyik legfőbb értékének tekintette. Ezt bizonyítják fiatalkori udvarló művei, azaz a Júlia-versek (Hogy Júliára talála így köszöne neki) és a késői Célia-versek (Kiben az kesergő Céliárul ír) is. Istenes költészete pedig azért egyedülálló a század művészetében, mert nála a vallásos tematika a lírai mondanivaló kerete lett, így lett a reneszánsz költészet szerves része (pl. Kinek bűne bocsánatárt könyörgett…, Adj már csendességet…).
