RETORIKA: Görög eredetű szó, jelentése: helyes beszéd, ékesszólás. Hivatalos neve: szónoklástan vagy szónoklattan. A régi görögöknél és rómaiaknál az ékesszólás tanítói voltak a rétorok, akik maguk is szónokoltak.
Korábban a szónoki beszéd egy szónok által nagy nyilvánosság előtt elmondott, ékes stílusú politikai vagy ünnepi beszéd volt. Később ennek a tudománynak a köre kibővült, és általában a prózai műfajok elméletét jelentette.
Ma a retorika a rendszeres gondolkodás és önkifejezés, valamint a kulturált és tisztességes érvelés, vitatkozás tudománya. A retorikai ismeretek segítenek mondanivalónk hatásosabb megfogalmazásában, ám egyúttal segítséget is nyújtanak a pontos szövegértéshez, a manipulációs szándékok felfedezéséhez.
A retorika gyakorlati tudományként indult el a görögök által uralt Szicíliából, s került át Athénba. Az i. e. 5. században, az athéni demokrácia fénykorában virágzott fel. A leghíresebb görög rétor Arisztotelész volt.
A retorika napjainkban vizsgál minden olyan szóbeli megnyilatkozást, amelyben legalább az egyik fél nem csak a saját képviseletében szólal meg. A retorika beszélni tanít, hisz nemcsak a politikusok beszédeit, vagy az ünnepi beszédeket vizsgálja, hanem például a tanárok előadásait is.
A kommunikáció célja: a retorikában is fontos szerepe van a kommunikációs funkcióknak.
1) Felhívás: a szónok első számú célja, hogy a hallgatóságot valamire ösztönözze.
2) Tájékoztatás: információközlés (hatásos felhívás).
3) Kifejezés: érzelem kifejezése. Az érzelmek kifejezése, fontossá teszi a hallgatóság érzelmeit.
4) Gyönyörködtetés: esztétikai funkció. Minden, nagyobb nyilvánosságnak szánt előadás fontos része, a költői eszközök használata, pl ünnepi beszédek.
Természetesen az előadás fajtája válogatja, hogy a négy felsorolt funkció közül, melyik, milyen hangsúlyt kap. A beszéd elején, a beszéd közben és a végén a kommunikáció kapcsolatteremtő, kapcsolattartó és –záró funkciója is érvényesül. A nyilvánosság miatt kiemelkedő a kommunikáció esztétikai szerepe. A retorika általában egyirányú kommunikációs forma, a hallgatóságnak csak korlátozottan van lehetősége visszajelzésre.
Ma a nyilvános megnyilatkozások célja gyakran a meggyőzés, ennek érdekében érvelő szöveget kell létrehozni.
A megalkotás lépései:
Előkészítés: anyaggyűjtés, gondolatok felírása, érvek összegyűjtése, vázlatírás.
Kidolgozás és elrendezés: valamilyen, előbb már meghatározott logikai elv alapján felépíteni a szöveget, s megírni az érvelést az egység (nem térünk el a tárgytól, a címnek megfelelően írunk), a haladás, a folyamatosság (előre- és visszautalunk, nem toporgunk egy helyben, továbbvisszük a gondolatsort, ezért érdemes előre megtervezni, hogy honnan hová jutunk el) és az arányosság (az egyes szerkezeti egységek terjedelmét a fontosságuk mértéke szabja meg = „szaloncukor-elv”) elvének betartásával.
Befejezés: önellenőrzés, stilisztikai, helyesírási ellenőrzés, a szöveg végső csiszolása.
Az érvelő szöveg felépítése (részletesen lásd 10. –es tk. 151-153.):
- bevezetés
- elbeszélés
- részletezés
- bizonyítás
- cáfolás
- befejezés
Bevezetés
- Jóindulat megnyerése (megszólítjuk a hallgatóságot, magasztalás)
- Figyelemfelkeltés! (téma újdonsága, újszerűsége, téma fontossága, újszerű megközelítés)
- Téma megjelölése, megértés előkészítése (fontosabb helyszínek, alakok- elemzési pontok)
- Kifejtés menetének vázlata
Elbeszélés
- Az évelés vagy a beszéd fő gondolatának rövid ismertetése (röviden, tömören kifejti a tételmondatot, az érvelés magja)
Részletezés
- Tételmondat részletezése, példákkal való alátámasztása
- Lehet kitérőt tenni (történet, személyes élmény)
Bizonyítás
- Érvek kifejtése, tételmondat érvekkel való alátámasztása
Cáfolás
- Az ellentétes tábor érveit is meg kell cáfolni
Befejezés
- Érzelmekkel hatni az olvasóra, hallgatóra
- Kapcsolódjon az érvelés többi részéhez
- Összegezheti az eddig elmondott gondolatokat
- Utolsó, leghatásosabb érv bevetése
- Olvasók ismételt megszólítása, kérdés feltevése
Szerkezete:
- Bevezetés: A probléma felvetése, témamegjelölés, tartalmazza a tételt. Figyelemfelkeltőnek kell lennie.
- Tárgyalás: a vélemény megfogalmazása, a tétel fontosabb fogalmainak értelmezése. A vélemény bizonyítása példákkal, érvekkel. A saját vélemény megerősítése, ha a gondolatmenet megkívánja, akkor az ellenvélemény cáfolata. Az eset, tétel kifejtése, ismertetése.
- Befejezés: Összegzés, a téma továbbgondolása, érzelmi zárás. Emlékezet felfrissítése, azaz visszautalás a bevezetésre, itt lehet egy hatásos idézettel zárni a gondolatsort. Ekkor és a bevezetésben érdemes felhasználni a kapott idézetet.
Érv: olyan megállapítás vagy körülmény, amellyel véleményünk igazságát bizonyítjuk. Legfontosabb rész a tétel, vagyis az a megállapítás, amely valamilyen következtetést fogalmaz meg. Ennek előzményét, magyarázatát tartalmazza a bizonyíték. A bizonyítékot és a tételt összekötő logikai láncszem az ún. összekötő elem.