- Élete:
- 1812-1906-ig élt. Dél-Norvégiában Skien városában született.
- Az érettségin megbukott, ezért nem ment egyetemre, patikusinasnak=gyógyszerészsegédnek állt.
- 1851-ben a norvég színház dramaturgja lett, rendezője, fordítója és szerzője.
- Dániába ment tanulmányútra
- 57-től a norvég színház igazgatója lett
- 58-ban megnősült (3 évig tartott a jegyességük a szegénység miatt)
- 64-ben állami ösztöndíjat kapott, ekkor ellátogatott Rómába, Drezdába és Münchenbe
- A 80-as évektől világhírnévre tett szert.
- 91-ben Budapestre is ellátogatott, majd végleg visszatért Norvégiába.
- Életének utolsó 5 évét tolószékben, bénán töltötte.
- Művészete:
- a romantikus korszak
- a nemzeti múlt áll műveinek középpontjában
- 1814-ben nemzeti függetlenedés Dániától. Norvég állam létrejötte
- tragikus/realista korszak
- drámai költeményei születtek ebben az időben. Ekkor írta a Peer Gynt és a Brand c. műveit, amelyek középpontjában az egyén és a közösség konfliktusa áll.
- modern analitikus korszak
- új drámatípus teremt a görög sorstragédiák mintájára
Analitikus dráma definíciója:
- A darab kezdetekor már minden megtörtént.
- A szereplők párbeszédeiből feltárul a múlt, hogy tönkretegye a jelent.
- A szereplők sodródnak a tragédiáig.
- Az előzmények elemzése továbblendíti a dráma cselekményét.
- Nem a megoldás fontos, hanem a különböző életfelfogások összecsapása.
- Közvetlen jellemzést alkalmaz: a szereplőket a tetteikkel, szavaikkal, gesztusaikkal és beszédmódjukkal jellemzi.
- Szereplők és szimbólumok a Vadkacsában
Szereplők |
Élethazugságok=illúziók |
Igazság |
Hjalmar: Az evés rabja. Az ösztöneivel szemben tehetetlen. Környezete tündöklő szellemnek tartotta. |
Feltaláló Tudós Családfenntartó |
Retusálja a valóságot Tunya, lusta, dologkerülő: Gina végzi helyette a feladatait. |
Gina: műveletlen, dolgos , takaros de butácska
|
Boldog házasság |
Kényszerházasságot köt Hjalmárral. Hedvig nem Hjalmar gyermeke. Műveletlen. |
Gregers az igazság önjelölt bajnoka (ó Relling: mindenkit hazugságkúrával kezel) |
Népboldogító törekvései vannak. Önjelölt messiás a hegyről jön le, és apja hibáit akarja helyre tenni. |
Javíthatatlan idealista Idétlen különc Felesleges ember Hjalmart félreismeri Ostoba figura Betegesen megveti saját magát |
Öreg Ekdal: |
A padláson vadászik. Katona: egyenruhában jár, noha elítélésekor megfosztották rangjától. |
Lecsúszott öregember, aki csak az önáltatásba menekül: a padláson rendezett be magának erdőt régi karácsonyfákból. |
Öreg Werle: |
Jótéteményei |
A teherbe ejtett Ginát hozzáadja Hjalmarhoz. Hjalmart fényképész iskolába járatja. Ekdalnak munkát ad. Hedvig pénzelése - övé a gyerek. Ravasz nagykereskedő. Az emberi gyengeségnek, ostobaságnak haszonélvezője. Sátáni figura. Képtelen uralkodni vágyain. A mű során jó ember lesz belőle, megváltoztak a tulajdonságai és a jelleme. A múlt legaktívabb alakja. |
Hedvig : romlatlan, naiv, őszinte figura. Ártatlan lélek. A tisztasága az oka tragédiájának. Fogékony a művészetre. Érzékeny, lelki gazdagság jellemzi. |
|
- Szimbólumok a Vadkacsában
Vadkacsa: Az öreg Werle tette tönkre az életét és ezért jelképezheti az öreg Ekdalt, jelképezheti Hjalmart és Ginát is .
Kutya: amely megmentette a vadkacsát. Gregers azt állítja magáról, hogy ő a kutya és ez jelzi az agresszív messianizmusát.
13-as szám :
Szerencsétlenséget veti előre. A mű kezdetén 13-an ülnek az asztalnál.(az utolsó vacsora alkalmán Jézus az apostolaival 13-an ültek az asztalnál, később őt elfogták, keresztre feszítették. Ekkortól a 13 a szerencsétlenséget vetíti előre ) Utolsó felvonásban Gregers saját magáról kimondja, hogy ő a 13. Ez jelzi az olvasónak, hogy szerencsétlenséget hoz a többiekre. à felesleges ember.
Kosz a szobában amit Gregers okoz
Felakarja számolni a bűnös tisztátalanságot és ezzel Hedvig halálát okozza. Ezt jelképezi az a tett, hogy be akar gyújtani, de majdnem felgyújtja a szobát, vizet borít a tűzre. Ezzel mocskot csinál, de ő elhárítja a felelősséget.
Padlás: Hjalmarnak az önámítását, munkakerülését jelképezi, mert ő is ide vonul el. Az öreg Ekdalnak az önámítást jelképezi. Hedvig is ide vonul vissza ezért az ő művészi ambícióit jelképezi. Majd pedig a vesztét okozza. „Az erdő bosszút áll”. Az öreg Ekdal ezzel arra céloz, hogy a fakitermelés, az erdő meggyikolása nem végezhető büntetlenül.
Hegy: Az Ószövetség óta az Istennel való találkozás jelképe. Azóta Mózes megkapta az Úrtól a két kőtáblát a tízparancsolattal a Sínai hegyen. Gregers a hegyről jön le, ez utal arra, hogy ő Isten emberének tarja magát.
- A csehovi drámaiatlan dráma: a dráma másik megújítási kísérlete a XIX. század második felében
Csehov a polgári dráma megújítója, megteremtette a drámaiatlan drámát. - a modern dráma egyik legnagyobb hatású megújítója – naturalista, szimbolista, impresszionista elemek
- „drámaiatlan dráma” – a hagyományos dráma elemei hiányoznak: nincs központi konfliktus, nincs az értékrendeket ütköztető cselekmény, nincs megoldás
- nincsenek drámai jellemek, főhősök - nem vmely társadalmi csoporthoz tartozás vagy pszichológiai típus érdekli - az átlagember gondolkodása, lelki élete, a legjellemzőbb hibákat, illúziókat, csapdákat mutatja be, amelyek vakvágányra viszik az életet, a sz.-végi orosz élet dermedtsége, elpazarolt életek, akik tehetségesek
- hősei döntésképtelenek, bizonytalanok, cselekvésképtelenek, képtelenek a kommunikációra, a konfliktus a tudatukon belül zajlik, a jelen helyett a múltba vagy a jövőbe menekülnek
- megszűnik az egységes világkép és értékrend, a sokféle igazság közt a hősök képtelenek eligazodni, társadalmi szerepekben élnek, elvesztik identitásukat
- az egyén felelőssége, hogy a megbomlott világrendben egyéni útját megtalálja és saját boldogságát megteremtse
- nincs tragikus értékvesztés a végén - nem semmisül meg erkölcsileg senki - összebékülnek
- párhuzamos monológokra épülő párbeszédtechnika – a hősök nem is figyelnek a másikra, meg sem értik szavait vagy szándékosan félreértik a másikat
- humor, mindent átszövő irónia, kritikus távolságtartás - hangulatképek
- műfaj- kevert modalitás: tragikus, ua. Csehov komédiának nevezte színműveit
„Az életben az emberek nem lövik agyon és nem akasztják fel magukat minden pillanatban, nem lesznek szerelmesek és nem mondanak örökké bölcseket. Idejük nagy részét evéssel, ivással, nők vagy férfiak utáni hajkurászással és ostoba fecsegéssel töltik. Ezért ezt kell bemutatni a színpadon. Olyan darabot kell írni, melyben az emberek nem azért jönnek, mennek, ebédelnek, időjárásról beszélgetnek vagy kártyáznak, mert a szerző úgy akarja, hanem mert ilyen az élet. A színpadi életnek is ilyennek kell lennie.” (Csehov)
tulajdonképpen NEM TÖRTÉNIK SEMMI a színpadon