Hunyadi János, Mátyás és László édesapja a Zsigmond halálát követő belharcokban emelkedett a bárók közé megszerezve a szörényi bánságot 1439-ben. Mivel a trónharcokban I. Ulászló pártjára állt, jutalmul elnyerte az erdélyi vajdaságot, a temesi ispánságot és a nándorfehérvári kapitányságot. Hunyadi az ország legnagyobb báróinak egyikévé vált, így Magyarország haderejének jelentős részét tartotta kezében. A török hadakkal az 1440-es években vette fel a harcot, és sorra aratta győzelmeit. Mikor Ulászló halálát követően a gyermek V. László lett a király, Hunyadit választották meg kormányzónak (1446-52).
1453-ban II. Mohamed bevette Bizáncot, majd Szendrőt ostromolta, és 1456-ban Nándorfehérvár ostromához fogott. A végvár kapitánya Szilágyi Mihály (Hunyadi sógora) volt, aki a báróktól semmilyen segítséget nem kapott, csak Hunyadi zsoldosai és a rábízott országrészek nemessége támogatták, melyhez csatlakozott a pápa keresztes hadserege, melyet Kapisztrán János vezetett. Hunyadi seregeivel áttörte a török hajózárat, majd bejutott a várba, onnan kitörve pedig vereséget mért a törökre, ezzel pedig megakadályozta bejutásukat az ország belsejébe. Hunyadi a győzelem után pestisben meghalt.
Hunyadi János halála után úgy látszott, hogy a Garai-Cillei liga javára billen a mérleg nyelve. Az ország vezetői a Délvidéken tartózkodtak, és V. László országgyűlést hívott össze Futakra, ahol Hunyadi Lászlóval megígértette a királyi várak és jövedelmek átadását. Hunyadi László, Hunyadi János idősebbik fia azonban nem akart lemondani a hatalomról. A királyt és Cillei Ulrikot tőrbe csalta Nándorfehérvárnál. Cilleit meggyilkolták, a fogságba esett király pedig büntetlenséget ígért, s Lászlóra hagyta apja minden tisztségét. Szabadulása után a király Budára csalta a két Hunyadi fiút, s Lászlót lefejeztette, Mátyást pedig fogságba vetette. A Hunyadi-liga támadásba lendült, kitört a polgárháború. V. László Mátyással Bécsbe majd Prágába menekült, de meghalt. A trónharcokból és a polgárháborúból Hunyadi Mátyás (1458-1490) került ki győztesen: az országgyűlés a Duna jegén királlyá választotta 1458. január 24-én. Azonban a bárók kikötése volt, hogy megtarthassák címeiket, és Hunyadi László halála büntetlen marad. Az egyezség ellenére a királyválasztó országgyűlésen Szilágyi Mihály 15000 fegyveressel jelent meg, és a nemességnek kedvező törvényeket fogadtatott el (Szilágyi-cikkelyek): az ország védelme a király kötelessége, nem vet ki rendkívüli adókat, nem alkalmaz idegeneket. A fiatal király mellé 5 évre Szilágyit állították kormányzónak.
Mátyást Prágából Podjebrád György cseh kormányzó váltságdíj ellenében és a leányával, Katalinnal kötött házassági szerződés fejében hazaengedte. Így Mátyás 1458 februárjában a Nagyboldogasszony templomban átvehette az ország irányítását. Mátyás határozott politikát folytatott: hogy támogatást szerezzen, 1458 nyarára országgyűlést hívott össze, ahol megerősítette a nemesség jogait. A nemességből új bárókat emelt maga mellé (Szapolyaiak, Báthoriak, Országh Mihály), s Szilágyit kiszorította a hatalomból. Mikor Szilágyi fellépett ellene, Világos várába záratta. A bárók ligát kötöttek Mátyás ellen, s behívták III. Frigyest magyar királynak, ám Mátyás megosztotta ellenfeleit, és győzelmet aratott. Frigyes visszaszorítása után Mátyás a Felvidéket akarta megszabadítani Giskra pusztításaitól. A huszitákat várról várra füstölte ki, felkínálva a lehetőséget a pusztulás vagy a király zsoldja között. A módszer eredményes volt, maga Giskra is magyar báró lett várai átadásának fejében (1462). Megkapott két délvidéki várat (Lippa, Solymos), és ettől kezdve részt vett a török elleni küzdelmekben.
Mátyás mindent megtett, hogy visszaszerezze III. Frigyestől a Szent Koronát, mert csak az avval történő koronázást ismerték el teljes jogúnak. Frigyes végül a bécsújhelyi szerződésben 80 000 aranyért átadta a koronát. Kikötötte, hogy ha Mátyás törvényes fiú utód nélkül halna meg, a korona családjára száll vissza. Miután 1464-ben megkoronázták Székesfehérváron, Mátyás kevésbé vette figyelembe a nemesség és az egyház érdekeit, egyre ritkábban hívta össze a rendi gyűlést. Reformjaival csökkenteni próbálta a rendek szerepét: a korábban bárók által birtokolt főkincstartói méltóságot megszüntette, helyére nemesi vagy polgári származású kincstartót nevezett ki, akit teljes mértékben kézben tartott. A királyi tanács befolyásának korlátozása érdekében egyesítette a titkos és főkancelláriát, élére bizalmasát helyezte. Növelte a szakképzett hivatalnokok szerepét. Az igazságszolgáltatást is megreformálta: létrehozta a személynöki széket a személynök vezetésével, akinek keze alatt szakképzett ítélőmesterek dolgoztak. 1467-ben a kapuadót füstadóra (nem portánként, hanem háztartásonként szedték), a harmincadvámot pedig koronavámra változtatta, ezzel megszüntette az elődei által adományozott mentességeket, és megadóztatta az egytelkes nemességet is. Bevezette a rendkívüli hadiadót is, így bevételei jelentősen megnövekedtek.
Mátyás Podjebrád Katalin halála után a nápolyi király, I. Ferdinánd lányát, Beatrixot vette feleségül, aki fontos szerepet játszott a királyi udvar reneszánsz fejedelmi központtá való alakításában. Mátyás részt vett a törökellenes harcokban: miután II. Mohamed végérvényesen elfoglalta Szerbiát a fontos Duna menti végvárakkal együtt (Galambóc, Szendrő), Mátyás 1463-ban Bosznia védelmére indult, és sikerült is bevennie Jajcát, majd Szrebeniket. Így Bosznia északi része magyar kézen maradhatott. Mátyás jövedelmeinek növekedésével arányosan növelte zsoldosainak számát, majd 1460-tól elkezdte szervezni a fekete sereget, melynek magját a husziták adták, de lengyel, magyar és német tagjai is voltak. Mátyás kerülte a döntő összecsapást a törökkel, mert belátta, hogy támadásra kevés az ország ereje. A török 1479-ben Erdélyre tört, de Báthori István Kenyérmezőnél megállította őket. Mátyás 1483-ban nyugati tervei miatt 5 évre békét kötött a törökkel, melyet 1520-ig folyamatosan megújítottak a királyok, a Délvidék azonban tovább pusztult.
Mátyás politikája miatt 1467-ben felkelés tört ki Erdélyben. A helyi vezető réteg királyellenes éllel megújította a kápolnai uniót (1437, a magyar nemesek, a székely előkelők és a szász patríciusok kötötték, szövetségre léptek a külső és a belső ellenséggel szemben), Mátyás azonban személyesen vonult haddal a tartományba, s harc nélkül leszerelte a mozgalmat. 1471-ben Csezmicei János (Janus Pannonius) és Vitéz János összeesküvést szerveztek a király ellen: a trónra Jagelló Kázmért hívták meg, de Mátyás felszámolta a mozgalmat, s akaratát feltétlenül végrehajtó emberekkel vette magát körül.
Mátyás nyugati, hódító politikájának célja a német-római császári cím megszerzése volt. Erre akkor nyílt alkalma, amikor a pápa döntése nyomán Podjebrád György, Mátyás apósa és egyben a cseh király eretnekké vált. A pápa keresztes hadjáratot hirdetett, s 1468-ban Mátyás elindult a cseh trón megszerzéséért, ám ellenfele akadt Jagelló Ulászló személyében. Az elhúzódó háborúban mindkét fél kimerült, ezért Olmützben 1475-ben békét kötöttek. Ennek értelmében kölcsönösen elismerték egymás cseh királyságát: Mátyásé lett Morvaország, Szilézia, Lausitz, Ulászlóé pedig Csehország. III. Frigyes azonban nem ismerte el Mátyást cseh királynak, ezért a magyar király haddal támadt ellene 1477-ben. Frigyes békére kényszerült, és elismerte Mátyást cseh királynak s választófejedelemnek. 1482-ben Mátyás ismét megtámadta Frigyest, 1485-ben elfoglalta Bécset, majd Alsó-Ausztriát, de célját mégsem tudta elérni: a hatalmától tartó német rendek 1486-ban Frigyes fiát, Miksát választották meg német királynak.
Mátyás halála után törvénytelen fia, Corvin János vette át a hatalmat, aki számára apja már előkészítette a trónt: megnövelte a nádor szerepét, és megerősítette a nemesek helyzetét a vármegyékben, mert bennük látta fia támogatóit.