1847-ben született Szkalbonyán, Felvidéken. Szülőföldje nagyon fontos szerepet játszik életében, legjobb műveinek színtere is a „görbe ország”, ahol a magyar és a szlovák nép keveredett egymással. Szülőföldjének sajátos tájait, hangulatait élete végéig makacsul őrizte. Szülei jómódú paraszti kisbirtokosok voltak. A középiskolát Rimaszombaton majd Selmecbányán végezte, ezután a pesti egyetemen 4 évig jogot tanult, de nem szerzett diplomát. 1871-től Balassagyarmaton Mauks Mátyás főszolgabíró mellett esküdtként dolgozott, így ismerkedett meg Ilonával, főnöke lányával, akinek meg is kérte a kezét. Ám a szülők hallani sem akartak a házasságról, ezért Mikszáth megszöktette a lányt és Pesten titokban összeházasodtak és a fővárosba is költöztek. Itt Mikszáth a Magyar Néplap szerkesztője lett, ez a munka azonban alig jövedelmezett és novellái sem hozták meg számára a sikert. Tetézte a bajt, hogy újszülött gyermekük születése után egy nappal meghalt. A házaspár nyomorba jutott és mivel Mihszáth nem tudta megteremteni feleségének a kényelmet, amihez a lány otthon szokott, sőt egészsége sem bírta a szegénységet, az asszony hazaköltözött. Az író felajánlotta a válást, de hitvese erről hallani sem akart. Mikszáth azonban nem akarta magával rántani feleségét a nyomorba, ezért azt hazudta neki, hogy mást szeret és felbontatta a házasságot. Az írót a nyomorból a Szegedi Napló szerkesztőségének meghívása mentette ki. 1880-ban visszatért Pestre és a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. 1881-ben megjelent 2 novelláskötete, a Tót atyafiak és A jó palócok, melyek meghozták számára a várva várt elismerést. Ettől kezdve minden művét nagy dicséret fogadta. A Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság és az Akadémia is tagjai közé választotta. 1887-től élete végégig a Szabadelvű Párt képviselőjeként a parlament tagja volt, az itteni képviselőtársakról ironikus karcolatokban mondott véleményt, ezek a Pesti Hírlap hasábjain Országgyűlési Karcolatok címmel láttak napvilágot. Mikszáth azonban élete utolsó éveiben egyre távolabb került a politikától, magányosnak és idegennek érezte magát, hiszen az új nyugatos írónemzedékekkel sem talált kapcsolatot. Így visszahúzódott horpácsi birtokára, ahol sötét borúlátással tekintett a jövőbe és megjósolta mindazt a történelmi katasztrófát, ami Mo.-t sújtotta (háború, Habsburg-ház összeomlása, nemzetiségek elszakadása). 1910-ben halt meg 2 héttel az után, hogy írói pályájának 40. évfordulóját ünnepelte a pesti Vigadóban.
Mikszáth írói pályáját elbeszélésekkel kezdte, melyeken még Jókai hatása érezhető, de a Tót atyafiak és A jó palócok kötetek (1881-82) fordulatot jelentettek írói fejlődésében. Az első kötet 4 hosszabb novellát tartalmaz. Tót történeteinek hősei a világtól elzárt magányos, a civilizációtól távol élő emberek, akiket jóval szorosabb szálak fűznek a természethez, az állatokhoz, mint az emberi társadalomhoz, emiatt zárkózottak. A második kötet 15 kis palóc elbeszélésből áll. A palóc szereplők jóval közlékenyebbek, beszédesebbek, mint a nagy hegyek zord tót lakói, hiszen közösségekben élnek kis szomszédos falvaikban. A kötetek novelláit összekapcsolja, hogy szereplőik egymás ismerősei, többször is felbukkannak az egyes történetekben. Ezekben az írásokban még találhatók romantikus motívumok (pl. különc szereplők és váratlan jellemfordulataik, túlzások, eszményítő törekvések, idill), de azzal, hogy Mikszáth a paraszti élet felé fordult, el is távolodott a Jókai-féle nemesi romantikától, tehát jellemző műveire a kettős stílus. Jókai műveiben is szerepelnek falusi emberek, de ők általában csak komikus színben feltüntetett mellékszereplők, epizódfigurák. Mikszáth novelláiban ezzel szemben az egyszerű falusiak már főszereplőkként jelennek meg, akiknek életéről valósághű képet próbál festeni, ezzel próbálva megvalósítani a realisztikusságot. Mikszáth mégsem tekinthető realista írónak, mert kezdetleges a lélekrajz, a társadalomrajz műveiben. Ő az első író, aki felfedezi, hogy ezek az együgyűnek, durvának látott emberek is bonyolult és mély lelki életet élnek és meglátja hőseiben azt az erkölcsi tisztaságot is, mely őket sokszor uraik felé emeli. Mikszáth előadásmódja is jellemző vonása történeteinek, hiszen nem kívülálló, tárgyias, hanem beleéli magát egy a közvetlen hallgatósághoz szóló mesélő alakjába, s így az élőszóbeli előadás fordulatait utánozza.
Az a fekete folt: a cím népballadából vett félsor, ami nem csak a történet befejezésére, hanem a lélek fekete foltjára is utal egyben. A népi mondák légköre lengi be az elbeszélést, és ehhez igazodnak a népmesékre jellemző túlzások, azaz a táj mesebeli szépsége, az akol, a legendás nyáj. Ennek a nyájnak a juhásza Olej Tamás, akiről hosszú, részletező expozícióban tudhatunk meg mindent: bensőséges szálak fűzik a természethez, hívő ember, tiszteli gazdáját és a törvényt, és a falusi közvélemény szemében szívtelen, érzéketlen ember. Ez az elítélő vélekedés főleg abból táplálkozik, hogy Olej nem sírt a felesége temetésén, pedig valójában 16 év után sem halványult el benne szeretett felesége emléke. Az expozíció bemutatja először a környezetet, az aklot, a nyájat, majd megismerhetjük Olej viszonyát a nyájához, ezután pedig Mikszáth jellemzi a juhász lányát, Anikát is, akiről megtudhatjuk azt is, hogy miként vesztette el édesanyját. A részletező expozíció után jön a bonyodalom: a talári herceg, az „uraság” megjelenik, és kísérletet tesz a bacsa kislányának elcsábítására. Olej ugyan alázatos szolgája a hercegnek, de mint apa, ellenáll erkölcstelen kívánságának, hogy magával vigye Anikát. Azonban amikor a herceg a brezinai aklot ajánlja fel minden birkájával együtt Anikáért cserébe, akkor Olej lelkében iszonyatos küzdelem bontakozik ki, ingadozni kezd, de végül felülkerekedik benne az emberi tisztesség. Csak egyetlen meggondolatlan pillanatában enged a csábításnak: mikor a herceg felvillantja a lehetőségét annak, hogy az ő tudta nélkül is megszöktethette volna Anikát, azt feleli, hogy miért nem cselekedett hát úgy, hogy ő ne tudjon róla. Ez a pillanatnyi erkölcsi botlás olyan bűntudatot kelt Olejben, hogy valósággal belebetegszik. Nem tud menekülni attól a gondolattól, hogy kincsért, gazdagságért el akarta adni saját gyermekét. A tetőpont akkor jön el a történetben, amikor Olej hazaérve az üres házában Anika helyett csak az ajándéklevelet találja. Képtelen elfogadni ezt a kialakult helyzetet, nem tud megbékélni önmagával. Emiatt miután elbúcsúzott imádott juhaitól, felgyújtja az aklot, ami az ő szemében a világ legnagyobb kincsének számított, tehát ez a megoldása a novellának. Olej tettének magyarázata az, hogy számára a becsület, az erkölcsi tisztaság mindennél fontosabb, és ez az, ami a dúsgazdag, kéjsóvár herceg fölé emeli. Az utolsó sorokban Mikszáth az időtlenségbe emeli a történetet, amely meseszerűvé teszi azt. Balladaiságra is találunk példát a történetben, hiszen sok benne a hirtelen félbeszakított mondat, vagy …-tal kezdődik 1-1 mondat illetve sok a hirtelen váltás vagy az elhallgatás a műben.
Bede Anna tartozása: az A jó palócok kötet egyik rövid novellája, mely rövidsége miatt nagyon tömör, sűrített, eltűnik a hosszú bevezetés, nincsenek anekdoták és részletező leírások a történetben, az eseménysor a párbeszédek miatt felgyorsul. Az író egészen szűkszavú, az eseményeket nem részletezi, legtöbbször elhallgatással vagy balladai sejtetéssel utal a cselekmény lényeges fordulataira. A novella balladaiságát fokozza a babonák, hiedelmek világa, amik meghatározó motívumok mind ebben a palóc történetben, mind az összes többiben. Megtudhatjuk, hogy a palócok jelleme egész más, mint a tótoké, hiszen ők nyitottak egymás felé, kis közösségeikben mindenki ismer mindenkit, így nem alakul ki egy-egy emberről olyan hamis kép, mint például Olej Tamásról. Ami viszont rájuk is ugyanúgy jellemző, mint a tótokra, hogy számukra is nagyon fontos a becsület és a becstelen ember elnyeri méltó büntetését. A novella címe előreutaló, de félrevezető is egyben, mert a történet valódi főszereplője nem Bede Anna, hanem a kishúga, Erzsi. A történet a naiv vallásos hitre, a túlvilág népies elképzeléseire épül. Annát orgazdaság miatt félévi fogságra ítélte a bíróság, de a lány közben meghalt. Az idézésre húga, Erzsi jelenik meg, hogy nővére helyett letöltse a büntetést. A történet kezdetén megismerhetjük a helyszínt, a tárgyalótermet, ahol a kinti hideg világgal ellentétben fülledtség, lassúság, fáradtság van. Ezt az elcsigázottságot töri meg Erzsi belépése a terembe, aki bájával, erkölcsi tisztaságával felvillanyozza a bírákat. A család úgy akarja megteremteni a halott lány nyugalmát a túlvilágon, hogy jóváteszi a bűnt, amit Anna a szeretője miatt követett el: az anya kifizeti a kárt, Erzsi pedig letölti a fél esztendős börtönbüntetést. Erre persze nincs törvényes lehetőség, a bírák mégis találnak megoldást a lány lelkének megnyugtatására, azt hazudják neki, hogy nővéréről kiderült ártatlansága. Erzsi így azzal a tudattal térhet haza, hogy testvére lelke a túlvilágon megnyugodott.
A palóc elbeszélések világában a bűn következménye mindig a bűnhődés, így a népmesék hagyományát követve A néhai bárány című novellában a legkisebbnek, a gyermek Baló Borcsának sikerül lelepleznie a hamisan esküdni készülő Sós Pál nagygazdát, aki a kislány kedvenc Cukri bárányából csináltatott magának ködmönt.