- Nyugat ld. Ady
- Élete
- Művészete
- Munkássága
- Novellái
- Barbárok
- Tragédia
- Nyugat ld. Ady
- Élete
1879-1942
a magyar falu írója
- Tiszacsécsén született -> boldog gyermekkor helyszíne 6 éves koráig, ezután a család anyagi helyzete miatt Prügyre költöztek, nagybátyjához adták ->Tiszaistvándi
- iskolái: debreceni reform. kollégium, Sárospatak, Kisújszállás -> érettségi, jogot hallgatott a pesti egyetemen, de nem fejezte be
- 1905-ben házasságot kötött Holics Eugénia tanítónővel, azaz Jankával: három leányuk (Virág, Gyöngyi, Lili) maradt életben, fiuk meghalt, Janka 1925-ben öngyilkos lett
- 1926-ban házasságot kötött Simonyi Mária színésznővel, 1937-ben szakított vele is
- 1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével, aki fogadott lánya lett, Naplójából kiderül, hogy Csibe a szerelme-szeretője is volt
- 1942-ben agyvérzésben – örömében, hogy Gyöngyi lányának gyermeke született, rosszul lett és pár nap múlva - meghalt
- Művészete
- a Nyugat első nemzedékének tagja, a folyóirat egyik szerkesztője, prózarovatot szerkesztette
- novella- és regényíró, de írt drámai műveket is
- naturalisztikus, realisztikus hangon, maga természetes valóságában mutatta meg a világot
- figyelme az ösztönvilág felé irányult
- tragikus sorsokat mutatott be
- tájnyelvi kiejtésükkel, fonetikus írásmóddal jellemezte szereplőit
- Munkássága
- 1910-es évek, írói indulása: 7 krajcártól (1908-1919) tanácsközt.
Naturalizmus stílusjegyei:
- nyomor szépítés nélküli ábrázolása
- ösztönélet
- környezet jelentősége
- pesszimisztikus hangvétel
- nyers stílus
- központi gondolata: Mo. elmaradottsága lehúzza a tehetségeseket
- Sárarany, Az Isten háta mögött, A fáklya - fontos a művek cselekménye és a költőiség
- 1920-as évek regényeinek korszaka
Légy jó mindhalálig, Rokonok;
történelmi régmúlt felelevenítése (17. sz.), Erdély aranykora,
19.sz. a dzsentri aranykora: a kezdeti rokonszenv, a reményeket tápláló együttérzés, az egymást követő írásokban fokozatos kiábrándultságba megy át -> teljes reménytelenség, lelepleződik a művekben az intézményes korrupció, Légy jó mindhalálig, Erdély-trilógia, Úri muri, Rokonok
- 1930-as évek haláláig: radikális újszerűség - 1929-1933: Babitscsal a Nyugat szerk., prózarovat vezetője, tárcanovellákat ír
- 1939-1942 visszatér pályakezdésének témáihoz: népi-paraszti világot mutatja be
- Novellái
- híradások a pusztai életről, rideg pásztorokról, a babonás falusi népről, nyomasztó, megalázó nyomorról
- Jellemzői:
- balladisztikus tömörség
- írói elbeszélés, közlés, leírás a háttérbe szorul
- népies, szociografikus
- parasztábrázolása újszerű:
- eddig a falusi élet a derű, boldogság helyszíne: Mikszáth tündéri bája, Jókai kedélyes epizódfigurái, népszínművekben romantikusra színezett parasztkép
- !!! DE !!! Móricz megmutatja az idilli felszín mögött a szegénységet, az elégedetlenséget, a nyomort, a tragikus sorsokat, a lélekölő szegénységet
- Barbárok
- Cím
- bíró is mondja = nincs lelkiismeret=állatok=gyilkosok
- ember alatti babonás világ szereplői
- kutyákkal kapartatott gödör
- gyereket is meggyilkolják
- szalonnát sütnek a síron
- aljas haszonszerzési céllal ölnek.
- Jelkép: szíj
- a gyilkosság ürügye
- a veres juhász lelkiismeret-furdalását jelképezi
- Bodri juhász lelki gazdagságáról, művészi hajlamáról árulkodik
- a babona miatt a gyilkosság bizonyítéka lesz, vallomásra készteti veres juhászt
- Műfaja: novella (rövid, tömör, csattanó, fordulatok, kevés helyszín, kevés szereplő, történetet mond el)
- fordulatok
- megjelennek veres juhászék
- gyilkosság
- kutyák+sír
- szalonnasütés
- elindul az asszony keresni a családját
- megleli a testeket
- bevallja a gyilkosságot veres juhász
- krimi-> végig ébren tartja az olvasót
- helyszínek:
- puszta I (körtefa)
- puszta II (Dunántúl)
- puszta I (körtefa), bíróság
- idő
- kb. 1 év alatt játszódik
- ritmus van az időszerkezetben:
- gyilkosság – pár óra
- keresés – 1 év
- vallatás – pár óra
- szereplők:
- nyelvhasználatukkal jellemzi őket -> népies mód
- Bodri juhász tisztalelkű, érzékeny, felelősség-/kötelességtudat jellemzi
- puli és két komondor: a kutyák teljes értékű társak
- szűkszavú emberek -> metakommunikáció
- asszony népmesék hőseit idézi – fekete asszony vászonfehérben, népmesék világát felidéző nyelvi fordulatok: „ment ment, mendegélt...”
- Tragédia
- cselekménye: az alföldi pusztán játszódik aratás idején
- szereplői: idénymunkások, napszámosok
- idő: 1,5-2 nap alatt játszódik – DE a főhős egész életét megismerjük - tömör
- főhős
- Kis János - a többiektől külön egyedül eszi meg almásételt, fiával mit sem törődve => gondolatai csak az evés körül forognak
- lakodalom hírére lázong, amiért nem hívták meg
- alaphelyzet kibillentő oka: a gazda, Sarudy az aratókat is meghívja lánya lakodalmába
- szerkezeti felépítés: 2 szerkezeti egység
- az aratás közbeni pihenő elmélkedéseiről, a lakodalom várása
- lakodalom Kis János számára végzetes kimenetele
- főszereplő: Kis János
- tucatneve beszélő név: egy a sok paraszt közül, nem lényeges szereplő, élete, személyisége csökkent értékére utal, jelentéktelen ember
- nem számít a szava
- minden gondolata az evés körül forog, állandó éhségben lévő állapota jellemvonássá rögzült
- ez az éhség apáról-fiúra szállt („Nevetni csak egyszer nevetett életében jóízűen, akkor, amikor az apja le akarta őt ütni, amiért megette az egész tál galuskát, s amint feléje sujtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott s falba vágta a fejét. Bele is halt.”) szomorú érzést vált ki, hogy a Kis családban a szeretetnél is fontosabb az evés iránti vágy
- külseje
- nem tudjuk meg egyértelműen, hogy néz ki
- „szeplős, málészájú” fiúnak az apjához való nyomatékos hasonlítása („ijesztően hasonlított hozzá”)
- a szereplő jellegtelenségére utal:
- néhány tagadó („nem kicsi, nem nagy; nem sánta, nem begyes”)
- néhány állító formájú megjegyzés („két szeme volt meg egy orra”; „felkelt”; „megházasodott”)
- a lakodalom: örömünnep, Kis János életének lehetősége => célja: kienni Sarudyt a vagyonából, életében egyszer jóllakni
- célja kisszerű, együgyű és nevetséges <-> Kis János ezt hősies küzdelemnek, feladatnak tartja
- szimbólum:
- drótozott edény
- a mű elején ráragadt a lábára, majd lerúgta, mintha a szegénységet, az éhezést kívánná lerúgni magáról
- egész élete során megevett nyomorúságos étkek szembeállítása az elfogyasztott finom étel mennyiségével („Ha azután együvé öntenék azt a jó ételt, amit ő evett valaha,- avval tán még az az ócska fazék se lenne tele, amit ma felrúgott a mezőn.”)
- lakodalomban elszánt: már az első fogásnál eltelt összeszűkült gyomra, de megevett mindent, amit elé raktak
- Kis János küzdelme kudarcba fullad: ellentét: a lakodalom többi szereplője jó kedvvel eszik, a főhős ráébred: egyedül van a világban, nem közeledik másokhoz, így a többiek sem vesznek tudomást létezéséről
- befejezés: szükségszerű Kis János halála: őrült rögeszméje étel általi halála révén teljesedik ki
- a narrátor szomorúan számol be a haláltusáról („Megakadt az a torkán, s többet nem ment se le, se fel.”;”Irtózatos vonaglásban vergődött hangtalanul a földön, míg csak végleg el nem csendesedett.”)
- cím: a történet ismeretében átértékelődik – az olvasó jelentős értékpusztulásra számít <-> Kis János élete és halála groteszk (egyszerre ijesztő és nevetséges)
- az író úgy alkotja meg a figurát, hogy az olvasó távolságtartása vele szemben erőteljesebb, mint együttérzése