Örkény István (1912-1979)
A XX. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja. Kossuth-díjas író, drámaíró. Művészetére jellemző a groteszk ábrázolásmód. Pályájának legsikeresebb korszaka az 1960-as évekre tehető. Műveiben az élet groteszk helyzeteit mutatja be, iróniával, olykor keserűséggel szemléli a világot. Írói munkásságára nagy hatással volt a II. világháború. 1942-ben munkaszolgálatra hívták be, és a szovjet frontra vitték. Hadifogságba esett, ahonnan csak 1946 végén tért haza. 1956-ban részt vett a forradalomban, ezért néhány évig nem jelenhettek meg írásai. Az 1960-as évektől kezdett újra publikálni. Műveinek gyakori témája az emberi lélek eltorzulása, az öregség, a halálfélelem. Legismertebb művei: egyperces novellák, Macskajáték, Pisti a vérzivatarban, Tóték.
- Filmes adaptáció – valamilyen irodalmi mű megfilmesítése
- irodalom és film (írásbeliség és képiség): 2 eltérő jelrendszert használnak, 2 eltérő eszközrendszert kell egymáshoz illeszteni, alkalmazni a megfilmesítéskor
- az irodalom létezett először, így a filmnézőknek van elvárása a történettől
- az Isten hozta, őrnagy úr az eredeti irodalmi művet hűen követi, bár a cselekményben van 1-2 különbség, pl. a regényben nincs dobozleúsztatási jelenet, a filmben pedig ez a jelenet mutatja a dobozolás feleslegességét
- az Isten hozta, őrnagy úr követi a Tóték groteszk-abszurd világát, tehát a látásmódot is visszaadja filmes eszközökkel, a groteszknek, a nyelvi eredetű humornak megteremti a képi-hangi (vizuális-auditív) megfelelőjét
- A művek keletkezése
Tóték – eredetileg filmforgatókönyvnek íródott, a filmgyár azonban visszautasította (1964) →
Örkény kisregényt ír belőle → elkészül a drámaváltozat (1967) → film készül belőle (1969) → Fekete Humor-Díj Franciaországban
Isten hozta, őrnagy úr! (1969)
Rendező-forgatókönyvíró: Fábri Zoltán
Főbb szereplők: Latinovits Zoltán (Őrnagy úr), Sinkovits Imre (Tót Lajos, tűzoltóparancsnok), Fónay Márta (Tótné/Mariska), Venczel Vera (Tót Ágika)
- Elemzés
Cím: az Isten hozta, őrnagy úr! - cím a szívélyes vendéglátást emeli ki a műből, amely a visszájára fordul az őrnagy másodszori visszatértével, a Tóték cím semleges
Cselekmény: a II. világháború idején egy kis hegyvidéki faluban Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja vendégül látja az orosz fronton katonáskodó fiuk parancsnokát, egy őrnagyot, akinek a család fölötti zsarnokoskodása végül tragédiához vezet —> Tót Lajos négy darabba vágja az őrnagyot a margóvágóval, amit a dobozkészítéshez használtak
Helyszín: Mátraszentanna, (Egerhez közeli, kitalált hely)
- a mű cselekménye csak a hátországban játszódik, de végig érezni lehet a háború hatását a falubeliek életére
- a falu megszokott rendje is felfordul a háború hatására —> mindenki más feladatot végez, mint a háború előtt (pl. Tót Gyula tanító→katona, postás→katona, Bolond Gyuri→levélkézbesítő, ügyvéd→gödörtisztító)
Drámai szituáció:
- a szülők a fiuk érdekében mindent megtesznek a vendégért
- az őrnagy megérkezését lázas készülődés előzi meg (abszurd: túlzások, humor - kutyavonítás, mákdarálás, buszdudálás, Gizi Gézáné ajtajának nyikorgása)
- az őrnagy megérkezésekor komikus figura – összecserélik az elegáns őrnaggyal
- az őrnagy egyre inkább parancsolgat, uralkodik a családon
Konfliktus:
- Tót és az őrnagy között van, illetve lenne, de Tót elkerüli az összetűzést fia érdekében
- Tót a beletörődéssel, meghunyászkodással kiprovokálja, hogy egyre inkább megalázza az őrnagy
- az őrnagy korlátlanul érvényesíti akaratát (értelmetlen, esztelen cselekedetek: éjszaka – nappal fölcserélése, dobozolás)
- az őrnagy Ágikát és Mariskát is maga mellé állítja
Az őrnagy egyre nagyobb hatalomra tesz szert, Tótnak egyre nagyobb megaláztatásokat kell elviselnie (egyre abszurdabb helyzetekben) – ez tárgyakhoz köthető:
- sisak (szembe húzni: tűzoltóparancsnoki tekintélye csorbul)
- dobozolás (férfiúi tekintélye csorbul)
- zseblámpa (szájában tartani: emberi tekintélye csorbul)
- különböző érthetetlen vádak, pl. szőrnagy megszólítás, bokaharapás
Értelmezés:
- a történet konkrét időben és térben játszódik, azonban jelentése általánosabb: az őrnagy és Tóték viszonyában a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja az író
- a legjobban Tót Lajos, a családfő szenved a változásoktól, a két nő (Mariska és Ágika) alkalmazkodik az őrnagy szeszélyeihez
- az őrnagy megítélése: maga is áldozat, egy gépezet része, hiszen a háborúban ő is engedelmeskedik, és szolgalelkűen kiszolgálja a „zsarnokot"; Tóték szolgalelkűsége, alázata viszont lehetőséget ad neki, hogy maga is zsarnokká, hatalmaskodóvá váljon, és akaratát rákényszerítse a családra —> deformálódott jellem
- Tót Lajos magatartása: kezdetben ellenáll az őrnagy erőszakos kívánságainak, mindig csak egy keveset enged; a kivárás tipikus példája (engedelmeskedik, hiszen az őrnagy úgyis elutazik, és vége lesz az elnyomásnak)
- az őrnagy visszatérése a mű csúcspontja: azt bizonyítja, hogy a kivárás nem megoldás, a zsarnok újból visszatérhet
- az egyetlen lehetséges cselekedet a lázadás, a szembeszegülés
- Tót menekülése (groteszk+abszurd): a paphoz, Cipriáni pprofesszorhoz (a filmből kimarad), a budiba
- A film
A filmben narrátor köti össze, magyarázza az eseményeket. A narrátor (Darvas Iván) választékos stílusa ellentétes a teremtett világ kisszerűségével. Könnyed, mesélős hang.
Az expozícióban megteremtődik egy filmes műfaj, a burleszk eszközkészlete (a burleszk a némafilmek korszakának fontos műfaja, erősen torzító, vaskos komikumra építő bohózat).
Burleszk-elemek a filmben:
- a szereplők a képek bemutatásakor kiszólnak a nézőnek
- állóképek, gyorsított képek bevágása (a doboz – labirintusban hirtelen eltűnnek a szereplők, az őrnagy vetődése az utcán, a kocsmában az őrnagy kifejti elméletét a dobozolásról, egyre nagyobb tömeg képe jelenik meg – a szocialista eszmék térhódítása)
- illusztrációk bevágása a narrátorszöveghez
- a jeleneteket bevágott szövegrészletek, kérdésfelvetések tagolják, pl. mottó a regény elejéről
- az aláfestő tűzoltózene.
Motívumok:
- Motívummá válik a háttérben tornyosuló papírdobozok képe - az értelmetlen, mechanikus, cselekvés motívuma
- A családi fotók bemutatása - a film elején ( a narrátor kísérő szövegével); a felnégyelés után Mariska, Ágika, Tót családi képbe merevednek; a befejezésben Gyula fényképe kiég, megbarnul, miközben a narrátor a megmaradt holmijait sorolja föl.
Groteszk elemek a filmben:
- a színészi játék (pl. az őrnagy őrület határát súroló mániákussága, Ágika, a 16 éves lány túlzó, kisgyerekes gesztusai, szerelmes rajongása)
- a vizualitásban testet öltő groteszk – az ajtók átfestése rikító színekre; a dobozolás vizuális fokozása (a doboz kupacok elöntik az egész lakást, az udvar doboz-labirintussá válik, ahol a szereplők nem találják egymást
- a narrátorhanggal való játék is a groteszk kifejezőeszköze, a narrátor a klasszikus gyermekmesékre jellemző hangsúlyozással mondja a szöveget (meseszerű narrátorszöveg és a film abszurd világának össze nem illő volta)
- a burleszk elemek a humor forrásai + a mű példázatszerűségét teszik lehetővé → nem reális, hanem abszurd ez a világ; a felfordulást, őrületet a háború okozza; a falu többi lakójára is kiterjed az őrület, különösen a postásra, aki az egész falu életét manipulálja, mint a történelemben a diktátor-manipulátorok
Örkény: Isten hozta, Őrnagy úr!
Tóték
- először a forgatókönyvet írja meg, ezt elfogadják, de nem forgatják le
- a cím először Pókék (nem túl sok Pók van, és kissé komikus is), majd Csönd legyen!(nem egyezik a film hangulatával)
- 1966-ban írja meg a kisregényt, ennek címe már Tóték,
- 1967-ben készül el a Tóték című dráma, de ez film esetében nem túl jó cím
- 1969-ben forgatják le az Isten hozta, Őrnagy úr! c. filmet (a cím a film komikus oldalára mutat rá, figylemfelkeltő, kissé ironikus)
Abszurd
- nem történik semmi természetfeletti
- sok kis furcsa dolog miatt érezhetjük abszurdnak, hiszen egy deformált világba csöppenünk (háború miatt)
- rengeteg a túlzás, ez is fura (pl dobozolás, őrnagyhoz való viszonyulás)
- a dolgok önmagukban nem abszurdak, de azzá válnak, mert nincs céljuk (pl. dobozolás)
Konfliktus
- a központi nézeteltérésre épül a dráma, mivel egy ideig nincs rá megoldás
- az őrnagy áll a családdal szemben (ennek Gyula is tagja)
- Ágika - rajong az Őrnagyért, szerelmes egy általa kitalált személybe
- Mariska
- a fiáért rajong, ezért mindent megtesz az Őrnagyért, de nem lesz a szövetségese.
- közvetít Lajos és az Őrnagy között, de csak amíg él az Őrnagy
- mikor már meghalt az Őrnagy, abbahagyja a szerepjátszást, akkor már őszinte („Jól tetted, édes Lajosom”)
- Tót
- elveszti méltóságát, önfeladásba kényszerül, a lázadsához jut egyre közelebb, de a család visszahúzza
- csendes ellenálló
- Őrnagy: ugyanazt folytatja, amit a fronton csinált
- eszköze a zsarolás (hogy elmegy, de akkor ugye Gyulával mi lesz?)
- itt is van hatalma, Tót ellen irányul, hiszen előtte Tót volt a főnök
- Tótot először a falu, aztán a családja, aztán önmaga előtt „alázza meg”, korlátozza
- saját sírját ássa, elbízza magát, azt hiszi a végén, hogy neki mindent szabad
- a mű groteszk, mivel Gyula halott, de erről nem tudunk, pedig mindennek Gyula a mozgatórugója
- műfaj: tragikomédia
A diktatúra jelképeként
A művet olvashatjuk úgy is, mint bármilyen diktatúra jelképeként. Külön érdekes, hogy jobb oldali diktatúra segítségével mutatja meg a baloldali és általában a diktatúrák jellegzetességeit. Ha az Őrnagy a hatalom jelképe, akkor…
- diktatúra kialakulása: valami olyat kínál, aminek van vonzereje, mindenki beleláthatja, amit szeretne. Ez a kép sokáig kitart (Őrnagyról kialakult kép, fantáziálás)
- a diktátor: határozott fellépésű, vonzó, általában egyenruhás, van valamilyen képpessége arra hogy hatalmat gyakoroljon
- az is hatalmat ad neki, hogy „háborús hős” - már bizonyított, felnéznek rá - „veszélyes ütőkártya”
- állandó cselekvésmánia: mindig újabb és újabb dolgokat kell kitalálni, csinálni, mozgatni az emeberet
- dobozolási mánia, mint pl. az iparosítási hajsza → cél elhomályosul, eszköz a fontos, így a hatékonyság és racionalitás eltűnik
- szövetségesek: mindig kell a diktatúrát támogató réteg (itt a család)
- lehetséges ellenséget a diktátor gyorsan kiszúrja, és a jövendő alattvalókkal semmisíti meg (itt Tót)
- azok, akik istenítik a diktátort - kultusz alakul ki (itt Ágika)
- kialakulása hosszú folyamat, sok az előkészület is
- utána lassanként, fokozatosan építi ki, egyre durvább módszereket használ
- végső mozzanat: mikor már a gondolatokat, a magánéletet is ellenőrizni akarja, ez már totális diktatúra ( a budin)
- eddig lehet sikeres a diktatúra, tehát amíg nem akar az emberek fejébe is belemászni (cenzúra, oktatás, lehallgatások stb.)
- diktatúra bukása: hirtelen dolog, mivel a diktatúra már elkényelmesedett, azt hiszi, örökre így maradnak a dolgok
- a társadalom ekkor már túlélésre rendezkedik be, de aztán jön egy tett, ami átlép egy határt, cselekvésre késztet
- ha már egyszer fellélegeztek, nem akarják újra visszaállítani a szörnyű viszonyokat
- Tóték a magyar nemzet szimbólumai → magyar nemzet magatartása vezet diktatúrához, mindig két rossz közül választhattunk a történelem során
A mű filmszerűsége
- emberek csak úgy eltűnnek, azaz a vágás furcsasága - ez komikus és a mű tempója is fokozódik, azt sugallja hogy a lényegre koncentrálunk
- gyorsítások (pl Mariska a sörrel) - hisztérikus gyorsaság, természetfelletti
- némafilmekhez való hasonlóság (fényképek, feliratok, hibák) - komikus, és agy általános érvényű lesz
- narrátor - rövidebb és pergősebb lesz a film
- helyszínek - itt több helyszín, mint a többi változatban