- A római köztársaság a megalakulásuk utáni évszázadokban folyamatosan hódított: először a szomszédos Itáliai területeket foglalta el, aztán az itáliai és szicíliai görög gyarmatvárosokat, majd Karthágóval vívott több háborút. A balkán elfoglalása után a Krisztus előtti II. évszázad végére a Földközi-tenger ura lett és nagybirodalommá vált.
- A válság tüneteit az okozta, hogy egy városállam az évszázadok alatt birodalmi méreteket öltött:
Az évenként változó hivatalnokok nem látták át a feladatukat. A provinciákba küldött helytartók még a területüket sem ismerték egészen.
b. A nagybirodalom fenntartása óriási hadsereget igényelt. A hadsereget a parasztokból toborozták (gyalogság). A patríciusok alkották a lovasságot, ők voltak a tisztek is. Róma nem tudott elég katonát kialakítani. A hadseregre nem csak a határokon volt szükség, hanem a provinciák lázadásának leveréséhez is és az Itáliába hurcolt rengeteg rabszolga féken tartása is.
c. A parasztság létszáma Rómában folyamatosan csökkent: meghaltak a háború során, a férfiak folyamatos távolléte miatt. A gazdaságok tönkrementek, eladósodtak és a családok a városba költöztek. Több százezres munkanélküli tömeg jött ott létre, mely koldulásból, rablásból élt. - Kísérletek a válság megoldására: Kr. e. 133-ban az egyik néptribunus Tiberius Gracchus ismerte fel a problémát és keresett rá megoldást. Helyre kell állítani a parasztság létszámát úgy, hogy betartják a Licinius féle földtörvényt, ami korlátozza a patríciusok kezén levő bérelhető földek nagyságát. Tiberiust rögtön megölték. Az öccse, aki szintén néptribunus volt, azt javasolta, hogy osszák fel a legyőzött Karthágó földjeit a parasztok között. Mivel ezeket a földeket is a patríciusok akarták, őt öngyilkosságba kergették.
- A kor egy sikeres hadvezére Marius, hadsereg reformot valósított meg. Ezzel átmenetileg szinte minden problémát megoldott. Zsoldos hadsereget szervezett. A hadsereg tetszőleges létszámúra növelhető, jól képzett, és bárhol, bármikor bevethető állandó sereg. A sereg egyúttal felszippantotta a római nincsteleneket. A hadsereg azonban teremtett egy új problémát, annak engedelmeskedik, aki fizeti. Még Marius életében sor került a sereg Róma elleni felhasználására: Két hadvezér Marius és Sulla egymás ellen fordult. Sulla bevonult Rómába és diktatúrát hozott létre. Elméletben a köztársaságot védte, gyakorlatilag azonban felrúgott minden köztársasági intézményt. Sulla utáni köztársasági Rómában két nagy politikai párt alakult ki: senatori párt (optimaták, köztársasági párt) – a régi köztársasági rend fenntartására törekedtek. A másik párt a néppárt (lovagok) gazdagkereskedők tartoztak ide, akik nem lehettek szenátorok, hatalmat és reformokat követelnek.
- Három sikeres hadvezér:
Julius Caesar (Gallia meghódítója)
Pompeius (Spartacus legyőzője)
Crassus (Spartacus legyőzője)
Caesar vezetésével szövetséget kötöttek Kr. e. 60-ban, ezt nevezzük első triumvirátusnak. Háttérbe szorították a szenátust és átvették a hatalmat. Ezután felosztották maguk között a birodalmat, Caesaré lett Gallia, Pompei-é lett Hispánia és Crassus-é lett Asia. Crassus egy ütközetben meghalt, Pompeius pedig kiegyezett a szenátussal és Caesart hazarendelték. Caesar sereggel átkel a Rubiconon és Rómába vonul. Az elmenekült Pompeiust a balkánon Pharsalus-nál Kr. e. 48-ban legyőzi. Ettől kezdve Caesar egyeduralkodó. 44-ben halt meg.