Rákosi háttérbe szorította Nagy Imrét, s az új miniszterelnök Hegedűs András az ő embere volt. A külpolitikai helyzet és ennek következtében a Szovjetunióban folyó hatalmi harc azonban számára egyre kedvezőtlenebbül alakult. Az SZKP XX. kongresszusán (1956. október) Hruscsov élesen szembe fordult a sztálinizmussal és a hibák kijavítását tűzte ki célul. Így az 1953-től kibontakozó pártellenzéket Magyarországon sem lehetett elhallgatatni, sőt a Petőfi-kör egyre élesebben bírálta a pártvezetést. A Kreml belpolitikai viszonyok hatására Rákosit leváltották Gerőre Ernőre, ám ez sem nyugtatta meg az elégedetlenkedőket. A párton belüli reformerek Nagy Imre köré csoportosultak. Az Irodalmi Újság számos cikkben gúnyosan bírálta a pártfunkcionáriusokat, az új uralkodó osztály képviselőit. Tömegeket mozgósított Rajk László és 3 társának újratemetése (1956. október 6.) Az egyetemi ifjúság szervezetei sorra kiváltak a kommunista ifjúsági szervezetből és független mozgalmat alapítottak. Követeléseiket pontokba foglalták. 1956. október 23-án tüntetést szerveztek a lengyel megmozdulásokkal való szolidaritás jegyében a Bem téren. A közel ötvenezres tömeg a magyar önállóságot és Nagy Imre miniszterelnöki kinevezését követelte. Később a budapesti munkásság is csatlakozott. A tömeg az Országház elé vonult és Nagy Imre személyes megjelenését követelte. Később a tömeg egy része a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz vonult, hogy ledöntse azt. A tüntetők másik része a Magyar Rádió épületéhez ment, hogy követeléseit beolvassa. A rádiónál azonban Gerő Ernő beszédét közvetítették, melyben a nép ellenségeinek titulálta a tüntetőket. A feszült hangulatban valaki a rádió védői közül a tömegre lőtt, s ezzel kitört a forradalom. A felkelők fegyvereket szereztek, a hajnalban érkező szovjet páncélosok megjelenése csak olaj volt a tűzre, a harcok kiszélesedtek.
A következő napokban a forradalom országossá vált. A megrémült pártvezetés utasítására az Elnöki Tanács október 24-én Nagy Imrét nevezte ki miniszterelnöknek. Ez azonban már kevés volt, a felkelők gyökeres változásokat követeltek. Az irányítást egyre inkább kicsúszott a pártvezetés kezéből. Október 25-én a Parlamentnél békésen tüntető tömegbe lőttek. A felkelőközpontok (pl.: Széna tér, Corvin köz, Baross tér)támogatására általánossá vált a sztrájk, a munkahelyeken forradalmi bizottságok jöttek létre.
Az események hatására Rákosi követői kiszorultak a pártvezetésből. Gerő helyére Kádár Jánost állították. Feloszlatták az MDP-t és Magyar Szocialista Munkáspárt néven új kommunista pártot alapítottak (november 1.). Nagy Imre meghirdette a felkelőkkel való megegyezést és hitet tett a forradalmi követelések végrehajtása mellett. Rádióbeszédében (október 28.) demokratikus forradalomnak nyilvánította az eseményeket, kihirdette az ÁVH feloszlatását, a többpártrendszer visszaállítását. A felkelők és a hatalom tűzszünetet kötöttek, megkezdődött a szovjet csapatok kivonása. Megvalósult a sajtószabadság, újjáalakultak az egykori pártok. Koalíciós alapon szerveződő kormány vette át az ország irányítását. Kezdetben a szovjetek el akarták fogadni a kialakult helyzetet, de a magyarok számára kedvezőtlen külpolitikai helyzet (szuezi válság, amerikaiak be nem avatkozási nyilatkozata) hatására végül az erőszakos fellépés mellett döntöttek. Megindult a szovjet csapatok megerősítése, eközben Nagy Imre bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ENSZ segítségét kérte. Úgy tűnt a forradalmárok győztek, a szovjetek azonban kidolgozták a „Forgószél” hadműveletet. November 3-án tárgyalások kezdődtek a magyar kormány és a szovjet parancsnokság között a kivonulás feltételeiről. Ezen a tárgyaláson letartóztatták a magyar tárgyalódelegációt köztük Maléter Pál honvédelmi minisztert. A nyílt támadás november 4-én hajnalban indult meg, döntő túlerővel. 12-ére a szovjetek felszámolták a legfontosabb ellenállási központokat.
- Előzmények:
- 1956 tavaszán természeti katasztrófa volt Tolna megyében /jeges árvíz/ - 2000 család lett hajléktalan - a természeti katasztrófa rontja a közhangulatot.
- 1955 végétől akadozott a kenyér- és húsellátás
- 1955 nyarán erősödött a beszolgáltatás
- A megye falvaiban felgyorsítják a TSZ szervezéseket a családokat indokolatlanul más földekre telepítik, amiket ők gyakran nem fogadnak el
- A megye megszűntetéséről lehet hallani, a Minisztertanács által kinevezett szakbizottság csak 12 megyét akar az országban
- Az MDP vezetése július közepén szánja rá magát Rákosi leváltására, Tolna megyében ez inkább zavart, mint megnyugvást okoztt /ok: Gerő Ernő lesz az utód/
- 1956 januárjában Rákosi Győre Józsefet / volt belügyminiszterét/ helyezi Tolna megyébe első titkárnak. Győre most aláírásokat gyűjtött Rákosi nyugdíjazása ellen. Végül október 19-én lemondott.
- 1956 augusztusában a megyei bíróság kezdi felülvizsgálni az eddig meghurcolt emberek ügyeit, 130 elítéltet bocsátanak szabadon / pl néhány liter tejet dugtak el vagy néhány forintot, közellátás ellen vétkeztek/ továbbá egy rehabilitációs bizottság foglalkozott a pártból törvénytelenül kizárt, meghalt emberekkel
Tolna megyében nem alakult ki olyan társadalmi szervezet sem párton belül, sem azon kívül, amely mögé a változtatásban érdekeltek felsorakoztak volna. Csak a megyén kívül vehettek részt rendezvényeken, pl a Petőfi Kör rendezvényeire utaztak fel.
- 1956. október 23-tól
- október 23: az MDP megyei vezetése gyorsan reagál az országos eseményekre ülést tartanak, másnap már ellenforadalmi provokációnak nevezik a történteket
- október 24:
- az MDP felhívására civil fegyveres csoportok alakulnak
- a parasztságot ért sérelmeket a megye vezetői összeírják, pl Szekszárdon utcánként kisgyűléseket tartottak
- Követeléseik: szabad kereskedelem és piac lehetősége, önkéntek szövetkezetek, szabad szervezkedési jog, beszolgáltatási rendszer eltörlése - október 25: Gerő leváltása, Kádár első titkárrá választásának bejelentése - békés tüntetés az új pártvezetés mellett
- október 26:
- Bonyhád: az első nagy tömegeket megmozgató tüntetés - ledobálják a vörös csillagokat, a rendezvény befejezéseként ledöntik a hősi szovjet emlékművet. Már 23.tól Bonyhádon munkástüntetés, itt zajlik a legjelentősebb tüntetéssorozat. Kezdeményezők: középiskolai diákok, munkások, vasutasok
- a megye falvaiban népharag alakul ki a beszolgáltatások ellen- mégis általában a megyében csendes tüntetések figyelhetők meg, de a fiatalok néhány településen a kommunisták házai ellen fordultak, betörték az ablakokat, s néha még gyújtogatás is megfigyelhető.
Összefoglalva október végére lecsillapodnak a kedélyek, inkább Budapest feéá fordulnak, de a megyében a felvásárlási láz lett úrrá. - október 29-31
- A Tolnai Napló Tolnamegyei Népújság címen jelenik meg nemzetszínű szalaggal és Kossuth-címerrel
- Megválasztják a Nemzeti Bizottságot, amely 101 tagból áll /50 paraszt, 10 értelmiségi,…,9 ifjúsági tag/ - nem politikamentes, de pártoktól független intézmény
Feladatai: őrizetbe veszik az ÁVH volt tisztjeit, létrehozta és irányította a nemzetőrséget, összehangolja a honvédság, csendőrség, rendőrség munkáját, biztosítják a szovjet katonák ellátását, kinevezték a TM-i Népújság vezetőit - másnap az MDP megyei vezetése beszűnteti eddigi tevékenységét
- 31.-én Szekszárdon ifjúsági nagygyűlés zajlik - szervezői tanárok, ügyvédek
III. November 4.-től
- november 4:
- a Tolna megyei magyar laktanyák környékét november első napjaiban szovjet páncélosok szállták meg. November 4.-én hajnalban elkezdődött a szovjet csapatok összehangolt támadása. A tamási események: két szovjet tank szétlőtte a laktanya kapuja előtti bódét - 4 halott. Dunaföldváron középületek és lakóházak sérültek meg.
- Szekszárdon a börtönből szabadon bocsátanak ÁVH-s tiszteket.