Az ipari forradalom a 19. században kibontakozó modernizációs forradalom, mely átalakította a gazdaságot, a társadalmat, a tudományokat, a művészeteket és az életmódot.
Angliában már a 16-17. században megindult a tőkés viszonyok térhódítása. A 18. századnak a közösen használt földeket is bekerítették, így azok bérmunkát alkalmazó birtokosok (arisztokraták, dzsentrik, gazdag parasztok) kezére kerültek. Ez a mezőgazdasági termelés fejlődését, belterjesebbé válását eredményezte. Újítások jelentek meg: trágyázás, vetésforgó, fajtanemesítés, gépesítés, istállózó állattartás, tagosítás (szántók egy tagban történő kiadása). A mezőgazdaság így már képes volt ellátni a városokat is. Az iparban a manufaktúrák hódítottak teret. A legnagyobb hasznot a textilipar hozta, itt volt a leggyorsabb a technikai fejlesztés: szövőgépek, fonógépek. Az újításokat mesteremberek találták ki, s az egyszerű gépeket a vízikerékhez kapcsolták.
A hagyományos erőforrás, a szén csak korlátozottan állt rendelkezésre, mivel a mélyebb rétegekhez csak a felszín alatti vizek kiszivattyúzásával tudtak hozzájutni. A víz kiemelésére már a 18. század elejétől gőzzel hajtott szivattyúkat alkalmaztak. A minden ágazatban használható gőzgépet 1769-ben James Watt fejlesztette ki. A gőzgépet 1787-ben a textiliparban is munkába állították. Megnyílt az út a széles körű ipari alkalmazáshoz: a gőzgép fúrókat, fűrészeket, esztergákat hajtott. A gőzgépet aztán továbbfejlesztetté, és elkészült a gőzmozdony. A gőzgép lehetővé tette a gyárak elterjedését, a piac bővülésének azonban alapvető feltétele volt a szállítás megoldása, ezért jelentős csatornaépítésekre került sor, postakocsi járatokat indítottak és megszületett a gőzhajózás. Az áttörést az 1852-ben Stephenson által forgalomba állított vasútvonal hozta meg. A vasút olyannyira gyorsan fejlődött, hogy a gazdaság húzóágazata lett: fejlesztőleg hatott a bányászatra, a vaskohászatra és a gépgyártásra is. Az 1780-as években, Angliában kibontakozó gazdasági fellendülést ipari forradalomnak nevezzük. Az ipari forradalmat a gépek gépekkel történő előállításának megjelenésével (1850 körül) a történelemtudomány lezártnak tekinti.
Az ipari forradalom hatásaként a népességszám rohamosan növekedett. Ennek oka az életkörülmények és a higiéniai viszonyok javulása, és az orvostudomány fejlődése volt. A demográfiai robbanás nyugatról keleti irányba terjedt. Ez a folyamat a halálozási arány csökkenésével indult, majd ehhez alkalmazkodva a születésszám is lecsökkent, így a népességnövekedés lelassult. Jelentős szerepet játszott ebben a mezőgazdasággal foglalkozók számának csökkenése, mert a falvakban magasabb volt a születésszám. A népességrobbanás óriási népmozgásokat (=migrációt) indított el. Ez országon belül a falvakból a városok felé irányult, illetve kifelé Amerikába. Nagyvárosok jöttek létre, melyek sajátos életformát és életkörülményeket teremtettek. A lakosság vagyoni helyzetének megfelelően szegregálódott, sokan nyomornegyedekbe kényszerültek. Új problémák jelentek meg: környezetszennyezés, alkoholizmus, bűnözés.
Az ipari forradalom hatására a társadalmi helyzetet a vagyon, a tőke határozta meg a kiváltságok és előjogok helyett. Szélesedett a középréteg, s a legnépesebb csoporttá az ipari munkásság vált. Az emberek életkörülményei folyamatosan javultak, de a szegényebb rétegekhez az új vívmányok csak később jutottak el, ezért a városi szegénység életkörülményei nemzedékeken át borzalmasak voltak.. A gazdasági fellendülés motorja a szabad verseny volt, s emiatt a vállalkozók csökkenteni próbálták költségeiket: napi 14 órás munkaidőt követeltek, nőket és gyerekeket dolgoztattak. Angliában a munkások először a gépek lerombolását tűzték ki célul, mert úgy gondolták, hogy azok elveszik a munkájukat, de a Luddistákat hamar visszaszorították. Később engedélyezték a szakszervezetek létrehozását (1824). A parlament a körülmények javítása érdekében 1819-1847 között gyári törvényeket vezetett be, melyben korlátozták a női és gyermekmunkát és bevezették a 10 órás munkaidőt.
Az ipari forradalom a 19. század második felében újabb hullámmal jelentkezett. A fejlődés motorja a nehézipar volt. A fejlesztések kötődtek az új tudományos eredményekhez (elektrotechnika, vegyészet). A hatalmas tőkék lehetőséget nyitottak az újítások ipari alkalmazására. Az ipar alapvető energiaforrása még mindig a szén volt, alapanyaga pedig a vas. Újítást jelentett az acél, melyet új, hatékony kohókban állítottak elő (Thomas, Martin, Bessemer). Új energiaforrás volt a kőolaj, melynek felfedezésével megjelent az új erőgép, a belső égésű motor (Otto, Daimler, Benz). Ez ösztönözte a vegyipart (kőolaj-finomítás), a közlekedést, lehetővé tette az autógyártás nagyipari méretűvé válását. 1930-ban a Wright-tesvéreknek köszönhetően megkezdődött a repülés.
A 20. század elején hódított teret az elektromosság. Megoldották a világítást (izzólámpa: Eddison) és az energia továbbítását. Villanymotorokat alkalmaztak üzemek erőforrásaként és kisebb gépek meghajtására. Az elektromosság lehetővé tette a hírközlés fejlődését is (telefon: Bell, drót nélküli távíró: Marconi). A tömegtermelés a fogyasztás növekedését eredményezte. Az elektromos áram alkalmazása a világítás révén biztosította a 3 műszakos termelést, a futószalagok működését. A dinamit a bányászatot, a vegyipart és a hadiipart is forradalmasította. Mindezek a tömegtermelés következtében a fogyasztás növelését eredményezték.
Ez az időszak a szabad versenyes kapitalizmus korszaka. Az iparban új szervezési módszerek bontakoztak ki. Az újabb ipari forradalom beruházásai hatalmas tőkét igényeltek. Ezek úgy jöttek létre, hogy a versenyben erősebbek több vállalkozást olvasztottak magukba (tőke koncentrációja), vagy a vállalatokba a bankok is betársultak (finánctőke). A nagyvállalatok szövetségeket kötöttek, monopóliumokat hoztak létre: pl. kartell: önálló vállalatok felosztják maguk közt a piacot vagy meghatározzák az árat, tröszt: vállalatok összeolvadása, konszern: különböző gazdasági ágazatok vállalatainak összefogása azonos tulajdonosi csoport által, szindikátus: jogilag önálló, de közös irányítás alatt álló vállalatok (főleg Ázsiában jellemző). Ezek már kevésbé kötődtek a nemzeti piacokhoz, jelentős volt a tőkekivitel.
Az új folyamatok Nyugaton a születésszám csökkenését okozták, a demográfiai robbanás ekkor érte el Oroszországot. Közép-, Kelet-Európából egyre nagyobb mértékű lett a kivándorlás. A munkásság aránya nem növekedett tovább, ehelyett az alkalmazotti- és középrétegek gyarapodtak. Közép- és Kelet-Európában a két ipari forradalom egyszerre jelentkezett, ezért a régi és az új társadalomszerkezet egymás mellett létezett (torlódó társadalom), mely társadalmi feszültségekhez vezetett.
A korban a népesség nagyobb része városokban élt, a nagyvárosok száma emelkedett, általánossá vált a nagyvárosi életmód. Az alapvető szolgáltatásokat (víz, csatorna, gáz, áram, szemétszállítás) ellátó vállalatok óriási üzemekké fejlődtek. Felerősödött a nagyvárosok negyedeinek feladatkör szerinti elkülönülése, valamint a lakosság társadalmi csoportok szerinti különválása (szegregáció). Kialakult a tömegközlekedés.
További találmányok: Charteul: szappan, Koch: TBC elleni oltás, Faraday: elektromágneses indukció, Pasteur: paszörizálás, csírátlanítás, Alfred Nobel: nitroglicerin (TNT), Maxim: géppuska.
Találmányok Mo-n: Galamb József: konstruktőr, T-modell, Irinyi: gyufa, Bíró: golyóstoll, Déry, Bláthy, Zipernowszky: transzformátor, Juszt Sándor, Hermann Ferenc: Wolfram-szálas izzó, Puskás Tivadar: telefonközpont, Bánki Donát és Csonka János: robbanómotor, Ottó-motor tökéletesítése, Semmelweis Ignác: klórral fertőtlenítés (gyermekágyi láz megakadályozásaà „anyák megmentője”).