- Nyugat
- Babits Mihály élete
- Babits Mihály költészete
- Jónás könyve
- Jónás imája
- Nyugat – ld. Adynál
- Babits Mihály élete 1883-1941
- 1883 Szekszárd
- elemi iskola Pest, Pécs, gimnázium Pécs, egyetem Pest magyar-(francia)-latin Négyesy László stílusgyakorlatain találkozott Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel s kötöttek életre szóló barátságot
- gimnáziumi tanár: Baja, Szekszárd, Újpest, Pest, Szeged, FOGARAS - száműzetés, Pest – Játszottam a kezével c. vers megjelenésekor hazafiatlansággal vádolták, s elvesztette tanári állását
- első versei a Holnap antológiában (Nagyvárad) jelentek meg
- 1909-től a Nyugat állandó munkatársa, főmunkatársa, megjelenik első kötete: Levelek Iris koszorújából
- háborúellenes költészet (Fortissimo - Az ügyészség istenkáromlás vádjával eljárást indított, és elkobozta a Nyugat megjelent számát.)
- tanácsköztársaság idején egyetemi tanár
- 1921-ben feleségül vette Tanner Ilonát (Szabó Lőrinc menyasszonyát; Török Sophie álnéven írt)
- 1927-től a Baumgarten-alapítvány kurátora, a Vörösmarty Akadémia elnöke, a Nyugat főszerkesztője, így a magyar irodalmi életben nagy befolyásra tett szert.
- 1934 légzése nehézkes
- 1938 gégerák diagnosztizálása
- 1940 San Remo-díj
- 1941 meghalt
- Költészete
- a XX. század legműveltebb magyar költője
- poeta doctus (tudós költő)
- homo moralisnak (erkölcs embere: erkölcsi kiállás) tartotta Kosztolányi
- elítélte a háborúskodást, nyíltan szólt ellene, békét hirdette (pacifista)
- költészetének korszakai
- Költői indulása 1902-1911:
- antik témájú eklektikus (többféle stílusirányzat jegyeit viseli magán) versek
- sok szecessziós túldíszítés
- fontosabb a forma, mint a tartalom: a formák szépségében talál a magány ellen vigaszt, de a szép formákban ki is fejezi a magányt, a társakra vágyódást, a mindenben kételkedő pesszimizmust.
- Háborús korszak (1912-1920)
- a közélet felé fordul: a kezdetektől háborúellenes
- költeményei békevágyat sugároznak
- a tanácsköztársaság bukása után elveszti egyetemi állását, ekkor megundorodik a közélettől, „elefántcsonttoronyba” zárkózik, azt vallja, a költőnek felülről kell néznie az eseményeket
- Prófétai szerepvállalás (1920-haláláig)
- a költő feladatköréről: a szellem emberének őrtoronyban kell állnia, hogy a költő maradjon az események fölött, de figyelje, mi történik, és jelezze a veszélyt
- a bibliai prófétákkal való azonosulás jelenik meg
- a prófétai küldetés szerepének vállalása
- próféta = hírnök, az isteni kinyilatkoztatás hirdetőjét jelenti, aki szembesíti az embereket saját cselekedeteik helyes vagy helytelen voltával
- humanista értékei egyre idegenebbek lettek a fasizálódó világban: a költőnek fel kell vállalnia véleményét
- Jónás könyve
- prófétai szerepvállalásáról szól a történet
- a bibliai Jónás könyvének szabad átköltése = parafrázisa
- stílusa a Károli-féle bibliafordításra játszik rá, régies, archaizáló: „monda, vetteték vala” – elbeszélő és régmúlt igeidők használata – ódon és fennkölt, a verselés páros rímekből (kezdetleges) áll, elavult szavakat, félmúltat és latinizmusokat használ, ugyanakkor ironizáló hangvételű stílustörések: sós hús lett belőlem
- elbeszélő költemény
- Jónás, aki kezdetben gyáva volt, menekül az Úr szava elől
- hajófenéken (komikus, szánalmas figura)
- cet gyomrában (nevetséges, groteszk alak)
- a kudarcok után a sivatagba menekül, ahol felismeri, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás elől
- Babits szövege követi a bibliai elbeszélést, de annak szófukar stílusát naturalisztikus részletezéssel bővíti
- 2 mű közötti különbség (Babitsi {csak 1-2 ember tér meg}; Ószövetségi {mindenki megtér}) A város nem tér meg, Isten mégis megbocsát. → Ő évezredekben gondolkodik, nagyobb távlatokat lát át. Jónásnak harcolnia kell a kudarcok ellenére is. Egy-két emberre hatással tud lenni: már ez is eredmény.
- Jónás rádöbben, hogy nem feladata az ítélkezés, hanem a harc az embertelenség ellen: tanulság: a költő, próféta, ember nem menekülhet feladata elől, nem hallgathat
- Jónás imája
Babits Mihály Jónás imája Hozzám már hűtlen lettek a szavak,vagy én lettem mint túláradt patakoly tétova céltalan parttalans ugy hordom régi sok hiú szavammint a tévelygő ár az elszakadtsövényt jelzőkarókat gátakat.Óh bár adna a Gazda patakomsodrának medret, biztos útakonvinni tenger felé, bár verseimcsücskére Tőle volna szabva rimelőre kész, s mely itt áll polcomon,szent Bibliája lenne verstanom,hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdanbujkálva, később mint Jónás a Halbanleszálltam a kinoknak elevensüket és forró sötétjébe, nemhárom napra, de három hóra, háromévre vagy évszázadra, megtaláljam,mielőtt egy még vakabb és örökCethal szájában végkép eltünök,a régi hangot s szavaim hibátlanhadsorba állván, mint Ő sugja, bátranszólhassak s mint rossz gégémből telikés ne fáradjak bele esteligvagy mig az égi és ninivei hatalmakengedik hogy beszéljek s meg ne haljak. (1939)
- műfajmegjelölő a cím (imádság)
- a költészetének megújításáért könyörög
- lírai én kéri, hogy költői, prófétai szerepét betölthesse
- versben kéri = ezzel a gesztussal be is teljesíti
- haláltudat sürgeti
- a szöveg megszólítottja az Úr
- 2 versmondatból áll (ziháló versmondatok)
- Jónás maga a költő
- a Jónás könyve szellemi önéletrajz, az egész leképezhető a saját életére
- kívülről szemlélve életét két súlyos hibát talál: a félénkséget és a hiúságot
- Jónás először magányba menekül, majd vállalja látomásait - mindkettő kudarchoz vezet
A prófétaság Babitsnak is, mint Jónásnak, ellenkezik a természetével: gyáva volt, mivel mikor meghurcolták, elfordult a társadalomtól, elzárkózott az elefántcsonttornyába, mert csak világégést tud jósolni (Jónás nem tudja, hogy a látomás a fontos, és nem a látó). Mikor „hatalmat” kap, akkor Babits kevéllyé válik - pl. a Baumgarten-díjat nem adja oda József Attilának. Észreveszi hogy a prófétának/költőnek nem az a dolga, hogy önnön szükségességét megkérdőjelezze. Babits vallásos, de többször kibillen hitéből, de szabad akaratából akar visszatérni a hitre. Istenbe vetett hite által, Isten akaratából ír.
- Mint különös hírmondó
- az emberi létről való elmélkedés összegzése
- az egész szöveg egyetlen versmondat (mellékmondat)
- versszak (főmondat)
- cím=paradox gondolat (hímondó, információhozó nem tud semmi újdonságot mondani) - a Duna túloldalán háború készülődik, látja ő ezt, de mégis azt hirdeti ki: ősz van, a korabeli hírek elterelik a lényegről a figyelmet ⇒ így lesz hír abból, hogy ősz van, az emberek pedig azzal nem törődnek, hogy ősz van, a hírmondó erre világít rá
- lírai én=próféta (anakronisztikus, idejét múlt alak)
- hegy=Istennel való találkozás helye
- mű végére lírai hangvétel
- Cigány a siralomházban
- 1-3. versszak Babitsi költészet egy korszakát jelzik
- egyetemes emberi részvét hangja
- utolsó előtti versszak=összegzés
- idő és értékszembesítő a költemény
- alkotás hiábavalóságáról beszél a költő
- abban a pillanatban, hogy versbe foglalja lesz értelme az alkotásnak