1. Élete
2. Művészete
3. Szerelem c. novella elemzése
- Élete
Ifjúsága (1894–1920)
- jómódú polgári családban született
- kereskedelmi érettségi, nyelvtanulás
- tisztviselő Erdélyben nagybátyja fakitermelő cégénél, majd Budapesten
- Lia című kisregényével 1917-ben keltett feltűnést, ekkortól publikált a Nyugatban
- első világháború után tagja lett a Kommunista Pártnak, a Tanácsköztársaság alatt beválasztották az Írói Direktóriumba, ezért a bukást követően letartóztatták
- szabadulása után házasságot kötött Pfeiffer Olgával, közösen az emigrációt választották
Emigráció (1920–1926)
Az emigráció után (1926–1945)
1926-ban visszatért Budapestre, később is sokat utazott külföldre hónapokra, évekre. 1928-ban elvált Pfeifer Olgától. Bécs, Spanyolország. Művek fordításával kereste meg kenyerét. Ellenállásban tevékenykedett a 2. vgh. alatt: Magyarország német megszállása után (1944. március 19.) bujkálni kényszerült.
Tevékenysége 1945–1977 között
1945-ben feleségül vette Oravecz Paulát, belépett a Kommunista Pártba, és beválasztották a Magyar Írószövetség vezetőségébe. Sorban jelentek meg régebben ki nem adott művei. Felelet című műve miatt a hivatalos kultúrpolitika élesen bírálta.
Elvált második feleségétől, 1955-ben házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbe), ő lett Déry harmadik felesége.
Folytatta alkotó munkáját.
1956 júniusában a Petőfi köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása után kizárták a pártból. 1956–1957 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott.
1963-ban novellagyűjteménnyel (Szerelem) tért vissza az irodalmi életbe.
1977-ben halt meg Budapesten.
Tiszteletére létrehozták a Déry Tibor-díjat, amit először 1984-ben adtak át.
- Művészete
- Indulása:
Lázadt családja és környezete ellen: Lia című regény - szecessziós irodalom, túlfűtött erotika.
- Az avatgárd vonzásában
Az avantgárd irányzatokat a valóság ábrázolására használta:
- Expresszionizmus – képet rajzolt a pusztításról, amelyet a háború okozott az emberi lélekben.
- Szürrealista és dadaista műveiben lázadást hirdetett a társadalom, a világmindenség és a valóság ellen.
- Emigrációs költészetében a száműzetés keserűségét, szabadság és elidegenedés problémáját feszegeti, hazatérésének konfliktusai jelentek meg akkor született műveiben.
A német fasizmus hatalomátvételéről Berlinben szerzett személyes tapasztalatait Szemtől szembe (1945) című regényében dolgozta fel.
- Realisztikus irány
Fő műve, A befejezetlen mondat 1947 a harmincas évek magyar társadalmának átfogó képe, két szemben álló társadalmi osztály: a nagypolgárság és a munkásság világát mutatva be. A regény szerkezete és stílusa a realista hagyományokhoz közeledik, mindazonáltal Déry felhasználta a modern regényirodalom (Proust, Kafka) eljárásait.
Drámáiban moralista szigorral mérte fel a magyar értelmiség felelősségét a fasizmus bűnei miatt.
- Visszatérés az avantgárd irányzatokhoz
A sztálinista mintájú diktatórikus politikai berendezkedést szkeptikusan és ironikusan szemlélte, így művészi módszere a hagyományosabb realizmustól ifjúságának avantgárd törekvéseihez tért vissza: hangja egyszerre tragikus és ironizáló, de mellette dacos bizalom jellemzi: sosem csügged el végleg. Niki, Szerelem, G.A. úr X.-ben
- Szerelem
A mű ideje a személyi kultusz kora. Ebben a novellában az író mély lelki ábrázolást készít megrázó egyszerűséggel. A novella szerkezetileg három részre osztható.
- A főhős, B. (bárki lehet Magyarországon) politikai fogoly, hét év után szabadul a börtönből. Civil ruháját szinte érzés nélkül fogadja. Válaszai fásultak és rövidek. A börtönőr durva tréfáját szó nélkül hagyja. Közönyös. Megszokta, hogy azt teszi, amit parancsolnak. Még nem érzi a szabadságot. Lassan, gyanakodva indul ki a börtönből. Előtte van rabtársa arca, akit szinte az ajtóból hívtak vissza.
- A villamoson veszi a szabadság első leheletét. A kalauznő nevetése, a munkás tréfája egy kicsit oldja a feszültséget. Szeme káprázik. Hét éve nem látott gyerekeket. A saját fiát sem ismeri (a börtönben volt, amikor született). A taxisofőr megértő segítőkészsége, az első cigaretta, a virágzó természet a szabadság bódulatát keltik. A házmester és a szomszédok közeledése, segítőkészsége visszaállítja B. lelki egyensúlyát.
- A novella emelkedő szépsége itt éri el a tetőpontot. A feleségével való találkozás pillanata megrendítő. A kopott cselédszoba árulkodik arról, hogy sok nehézséget kellett a feleségének átélnie a 7 év alatt, de erről nem beszélnek. Két ember boldog újbóli találkozása, akik megértik egymást. Az asszony hűsége, szerelme visszaadta B.-nek az életet.
A novella drámaian zárt, egész rövid idő alatt érzékelteti az író egy ember szorongását, reménytelenségét, boldogságát, s közben a hátteret is megrajzolja, visszatekint a múltba, a jövőt is előkészíti.
Elbeszélésmód
- Klasszikus felépítésű, egyenes vonalban előrehaladó (lineáris) idővezetésű novella.
- Harmadik személyű elbeszélője közvetlen elmélkedés, beleszólás nélkül beszéli el az eseményeket.
- A mindentudó elbeszélő háttérbe szorul, de jelenlétét erőteljes, objektív gondolatiság jellemzi.
Főszereplő
- A főszereplőt mindössze egy betű jelöli: bárki lehetne, a rendszer számára az ember jelentéktelen, csak egy betű
- Jelleméről szinte semmit nem tudunk meg, még alkatának, külső megjelenésének lényegi vonásait sem formálja meg az elbeszélő.
- Neve személyisége nincs, mindössze annyi tudható róla, hogy politikai fogoly volt, hét évet ült a börtönben, ebből másfelet a halálraítéltek cellájában.
- Hogy miért ítélték el, nem tudható (valószínűleg maga sem tudja) a „Letartóztatás oka kezdetű pontozott sor üresen maradt”.
- Bűntudata nincs, inkább szorongása, bizonytalansága szembetűnő. Nem érti, hogy miért engedik ki, a kapuban megáll, bizonyosságra vár, hogy tényleg elmehet (a villamoson a kocsi végében egyes sarokülésre ül, a taxiban bizonytalan az útvonal megválasztásában).
- A vele kapcsolatba lépők együttérzése ártatlanságát erősítik az olvasóban. (A taxis maga megy cigarettát vásárolni, fesztelenül beszélget vele, tanácsokat ad; a házfelügyelőné meglepetéssel, de örömmel fogadja, tejeskávét, kalácsot visz neki; a földszinti lakó vajas kenyérrel, kolbásszal és jonatánalmával csönget be hozzá).
- => az olvasóban is szimpátiát ébreszt B. iránt, úgy vélhetjük, ártatlanul hurcolták meg, zárták be hét évre.
- Ez a fajta alakteremtés egyfajta általánosabb, példázatosabb (parabolisztikus) jelentés megteremthetőségének irányába mozdítja el az elbeszélést.
Tér
- Az alaphelyzet zárt térből indul, a börtönkapun belüli világ (cella, fogháziroda) sivár, embertelen. Fizikai és metaforikus értelemben is jelöli a szabadság, az emberi kapcsolatok, az önbecsülés, a világ ésszerűségének hiányát.
- A zárt térből kivezető kapu új térvilágot nyit meg, a tágasságba, a szabadságba való belépés jelentésével kapcsolódik össze. Az útnak indulás bizonytalanságát, a világba, társas közegbe való visszailleszkedés, az újrakezdés nehézségeit is jelentheti.
- hazafelé vezető útjának terei a nagyváros zajos, nyüzsgő életének színhelyei. Az elbeszélés túlzásokkal (hiperbola) érzékelteti a színek, hangok és mozgások felszabadult, élettel teli világát („minden szín robbanni kezdett”, „rikító, szürke egyemeletes ház”, „pipacspiros ló”, „sok millió ember sétált”). Látvány és hangok dinamikájából, filmszerű, pergő képekből építkező szöveg a börtönben eltompult érzékelés zavarát, kapkodó újraéledését jelöli.
- A virágzó almafa függőlegesen is megnyitja a teret, az ágai közt az égre néző tekintet a végtelenbe vész. A szabadságélmény lelkileg és fizikailag is felkavarja.
- Az elbeszélés záró helyzetének tere ismét zárt, de a cselédszoba szegényes berendezése ellenére (kopott szekrény, vaságy, szék, asztal) az otthonosság és ismerősség érzetét kelti. A látás és a hallás után most a szaglás kap kiemelt szerepet („Az asztal fölött is a felesége szaga érzett.”, „teleszívta magát felesége szagával”)
Párbeszédtechnika
- A hazatalálás végső eseménye a feleséggel való találkozás.
- Az elbeszélő az asszonyról sem árul el sokat. Szereti és megvárta férjét.
- Jóval fontosabb szerepet kap a párbeszéd, mint az előző részekben.
- Esetlen, suta mondatok, ismétlések, csöndek kimunkálása nagyban hozzájárul a novella megrendítő hatásához.
Példázatszerűség
- A záró jelenet példázatos jelleget is hordoz. A megtisztulás (hányás, mosdatás) egyben a múlt lezárulása, a megalázásokon és szenvedéseken való átlépés és az újrakezdés, az életbe való visszatérés jelképe. Az ember képes továbblépni, talpra állni, újra kezdeni. Ezt a jelentést erősíti a tavasz mint időtoposz.
- a kardigán a házastársi hűség jelképe
A novella nem idéz meg egy konkrét történelmi kort, bár érzékelhetjük az ötvenes évek Mo-ának valóságát, atmoszféráját.
A mindenek felett álló emberi szolidaritásra és az élet folytonosságába vetett hitre utal az elbeszélés címe is: Szerelem.