1. Társulások szerkezete:
A populációk kölcsönhatásban vannak egymással.
A környezeti tényezők változásaira együttesen reagálnak.
A társulások jellegét az uralkodó növénypopuláció határozza meg.
Sokféleség:
Megmutatja egy társulásban jelenlévő fajok egymáshoz visszonyított gyakoriságát. Értéke jellemző az adott társulásra.
Külső beavatkozás esetén a sokféleség értéke csökken ami a társulás lerombolásához vezet, ez a diverzitás.
Szintezettség:
A populációk függőleges elrendezése, a fényért való küzdelem során alakul ki.
A hazai erdőkben megkülönböztetjük:
1.Gyökér
2. Avar
3. Moha
4. Gyep
5. Cserje
6. Lombkorona
A különböző szinteknek más-más az állatvilága is, mivel más környezeti tényezők jellemzőek rájuk.
Mintázat:
A populációk vízszintes elrendeződése, a vízert és a táplálékért folyó versengés miatt alakul ki, illetve a szaporodási sajátosságai miatt.
2. Társulások változásai:
Asszpektus:
( Pl: Az erdő évszakonkénti változása )
-A szerkezete jelentősen nem változik ugyanazon populációk lesznek jelen, csak mások kerülnek időnként előtérbe. ( Pl: tavasszal a hagymás virágok )
-Ez a változás periodikusan visszatérő, ismétlődő társulás szerkezetet mutat.
Szubszecció:
( Pl: Egy tó feltöltődésének folyamata )
1. Nyílt víz ( plankton, lebegő hínár )
2. Iszaposodás ( gyökerező hínár )
3. Nádas
4. Tőzeg felhalmozódás ( sás, zsombékos )
5. Rét
6. Erdő ( bokor, liget erdő )
Egy irányú folyamat, a változások miatt a társulások szerkezete lényegesen megváltozik egy másik társulássá alakul át. A társulások egy rákövetkezése mindaddig tart míg kialakul az éghajlatra jellemző legfejlettebb társulás a záró társulás. ( Pl: erdő )
Kopár terület beerdősődése:
Igénytelen, egyszerű fajokból álló pionir társulás. Ezek elpusztulásával a talaj tápanyagtartalma nő.
Növekszik a populációk egyedszáma, egyre több faj telepszik meg.
Nő a köztük lévő kapcsolatok száma ami egyre stabilabbá teszi a társulást.