Karinthy Frigyes a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja. Költőnek, elbeszélőnek, műfordítónak készült, de pályája humoros-szatirikus irányba fordult, s elsősorban mint humorista lett közismert az olvasók körében. Bár a komikus irodalmat magas művészi szintre emelte, mindig fájt neki, hogy a kortársak egy része és a közönség a szórakoztató és nem az elgondolkodtató, filozofikus írót látta benne.
Karinthy 1887-ben született Budapesten, édesapja a Ganz gyár tisztviselője és négy nyelven tudó levelezője volt. Felvilágosodott, a művészetek iránt fogékony légkörben nőtt fel 5 testvérével. Tanulmányait különböző iskolákban végezte, 1905-ben a Markó utcai főreálban pedig leérettségizett. Nem bizonyítható, hogy beiratkozott bármely egyetemre, de látogatta az egyetemi előadásokat: matematikát, fizikát, történelmet és irodalmat hallgatott. Életének első súlyos csapása édesanyjának a halála volt 6 éves korában, az anyai szeretet hiánya éveken át nyomasztotta.
1906-ban jegyezte el magát az újságírással: 1906-ban Az Újság munkatársa lett, 1908-tól a Nyugatban is publikált. 1906-ban ismerkedett meg Kosztolányival, ő mutatta be neki Csáth Gézát, Csáth vezette be a freudizmusba. 1907-től kezdve egyre több lapban közölte különböző műfajú írásait. 1912-ben több kötete jelent meg: Esik a hó, Ballada a néma férfiakról (novellák), Együgyű lexikon, Görbe tükör (humoreszkek). Az igazi sikert az Így írtok ti című humoros-szatirikus antológiája hozta meg számára. Karinthy egész életében háborúellenes, hangot is ad ennek például a Krisztus és Barabás című művében (Krisztus: béke szimbóluma, Barabás: a fegyveres harc szimbóluma). A háború kitörése fokozta pacifizmusát, s Grimasz (1914) című kötetében az elsők között tiltakozott ellene. Az Utazás Faremidóba 1915 című szatirikus fantasztikus gulliveriádája és a Holnap reggel 1916 című drámája is háborúellenes motívumokat tartalmaz. 1912-ben kezdődött nagy szerelme Judik Etel színésznővel, akit egy évvel később elvett feleségül. Felesége azonban 1918 októberében elhunyt spanyolnáthában, ez életének 2. nagy tragédiája. 1920-ban újra megnősült, felesége Böhm Aranka orvostanhallgató volt. Ebben a házasságban azonban nem volt olyan felhőtlenül boldog. Írói hírneve és népszerűsége egyre nőtt, regények, novellás- és humoreszkkötetek, karcolatok és tárcák gyűjteményei kerültek ki tolla alól. 1936 márciusában jelentkeztek súlyos betegségének első tünetei: szédülések, furcsa hallucinációk. Az orvosok agydaganatot diagnosztizáltak és a világhírű svéd sebészprofesszor Olivercrona végezte el Stockholmban a koponyaműtétet. A műtét után sokáig lábadozott, de energiája, munkakedve a régi maradt. Még sajtó alá rendezte 2. verseskötetét, melynek címe Üzenet a palackban, de ez már csak halála után jelenhetett meg (1938). Siófoki nyaralása alkalmával lett rosszul és váratlanul meghalt. Temetésén a gyászbeszédet Móricz Zsigmond mondta el.
Karinthy írói pályáját meghatározta a humoros szemléletre való hajlama, a logikátlanságra való érzékenysége. Egyéniségének legfeltűnőbb vonása a kihívó, bizarr, komikus látásmód, a nagyképűségtől való irtózás. Mégis minduntalan szakítani akart a szatírával, a humoros irodalommal, ki akart törni a komoly novella, regény, vers felé. Az így írtok ti (1912) darabjai paródiák, irodalmi karikatúrák. Karinthy paródiái rendkívül sokarcúak, összetettek, nem csupán szórakoztatás az író célja, van bennük irodalomesztétikai következetesség és tudatosság is. Kritikák ezek az írások, ugyanakkor az író büszke arra, hogy olyan sokféle hangot tud utánozni. Szatirikus, maró gúnnyal átszőtt támadásokat intéz a konzervatív népnemzeti akadémikus írók ellen, pl. a Szabolcska Mihályról vagy Herczeg Ferencről szóló paródiákban. A Nyugatosokról írt karikatúrákat inkább a rokonszenv, a huncutkodó fricska, a szeretet jellemzi. Nem is ártottak ezek az írások a Nyugat nagyjainak, sőt, népszerűségüket növelték. Az olvasók közül sokan előbb ismerték meg a paródiákat, s csak ezek után vették kézbe az eredeti alkotásokat.
Adyban egyrészt a fölényes gesztust, a messianisztikusságot parodizálja, és a gőgöt, amellyel mindenki más felett állónak tüntette fel önmagát (Moslékország).másrészt a gondolatritmust fokozó sorismétléseket, a refrén gyakoriságát.
A fiatal Babits vonzalmát az alliterációkhoz egy képtelenséggel emeli ki: azért született Szekszárdon, hogy megírhassa Szekszárdon születtem, Színésznőt szerettem című leendő versét (Babits természetesen sosem írt ilyen verset). Az antik szerelemben szigorú formaművészetét, klasszikus műveltségét, bravúros verstechnikáját s antik szépségideálját parodizálja, a Dana Idákban pedig az eredeti vers (Danaidák) csaknem áttekinthetetlen, zárójelekkel bonyolított mondatait állítja pellengérre.
A Turi Daniról írt karikatúra az első Móricz regény naturalista stílusát, paraszti beszéd utánzását, az erőltetett népiességét, a főhős túlfűtött erotikáját kacagtatja ki gyilkos iróniával.
Kosztolányitól a Szegény kisgyermek panaszait tűzi tollhegyre „A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései” című írásban. A humor poétikai eljárása a ciklusban: az eredeti szöveg emelkedett tárgyának hétköznapi és közönséges szintjére való lefokozása. A Mint aki halkan belelépett… kezdetű paródia az eredeti versciklus nyitó darabjára játszik rá, s az új, ifjú Kosztolányi impresszionista-szimbolista irányát torzítja el az obszcén felé.
A Tanár úr kérem-ben (1916) ugyanaz a nosztalgia jelentkezik, mint a Szegény kisgyermek panaszaiban, ezért is ajánlotta művét Kosztolányi Dezsőnek. A legismertebb fejezetek címei, (Elkéstem, Eladom a könyvem, A jó tanuló felel, A rossz tanuló felel, A bukott férfi, Röhög az egész osztály, Magyarázom a bizonyítványom stb). A Bevezetés még 1913-ban készült, arról szól, hogy az iskolapadból még alig kikerülő író azt a valaha vágyott felnőttséget, amelyről hatodikos korában annyit álmodozott, úgy élte át, mint valami kellemetlen és tökéletlen álmot, s most boldogan ébredt fel a 6. B álom-valóságában. Újra beleéli magát az elveszett ifjúságba, az emlékezetben megszépülő, boldog diákévekbe. A serdülőkort Karinthy olyan világnak fogja fel, amelyben egészen más törvények uralkodnak, más az értékrendje. Hősei 6. osztályos kamaszok, a tanárok csak szükséges epizódfigurák az iskolában. Az elbeszélésekből a diákélet bontakozik ki. Az egyes részletek laza, se mégis szerves kapcsolatban állnak egymással. Az író egy-egy gyönge, de mégis törekvő, jóindulatú, ábrándokat szövögető diák szemével láttatja az iskolában történteket.
A regény a hatórai keserves ébredéssel kezdődik, majd az elkésett tanuló osonása idéződik fel a kihalt folyosón, s a szörnyű felismerés, hogy már becsöngettek. Az író ezeket finom humorral s lélektani megalapozottsággal adja elő. A jó tanuló és a számtantanár között intim dialógus alakul ki. A rossz tanuló nem hisz a fülének, mikor kimondják a nevét. Kacagtató s egyben keserű stílusparódia a két magyardolgozat: a teljesen üres, csupán frázisokat egymásra halmozó dolgozat érdemjegyet 4/5, míg a valamiféle tárgyi ismeretet eláruló, bár rosszul fogalmazott írás 1/2. A Röhög az egész osztály című epizódban a tanár egy szokványos hasonlatára kirobban az addig visszafojtott, harsány röhögés, a tanár pedig elnézően mosolyog és magában a humorát dicséri. A rossz tanuló fizikai kísérletekbe fog és fantasztikus utópiák ragadják magával, balsikere sem veszi el önbizalmát. A Megmagyarázom a bizonyítványom képtelen ötletek sora, mellyel a szegény diák a rossz osztályzatok valótlanságáról próbálja meggyőzni a kétkedő szülőket. A tornateremben a szeren lógó ügyetlen diák arról álmodozik, hogy híres tudós, kiváló művész és tornászvilágbajnok lesz belőle, de aztán lezuhan a szerről. Fantáziálás, reménykedés, szorongás jellemzi a kötetet. Az utolsó kis történet (Hazudok) az elszabadult képzelet merész ötleteivel írói játék is egyben (mint az egész kötet). A kötet lezárása már az iskolából kifelé, a felnőttek világába vezet s visszakapcsol a 26 éves íróhoz, aki újra végigálmodta a felejthetetlen ifjúságot.
Karinthynak jelentősek még utazástörténetei, melyek rövidebb terjedelműek, és a tudományos-fantasztikus regényekre emlékeztetnek. Pl. Utazás a Merkúrba, Utazás Faremidóba, Nászutazás a Föld középpontján keresztül (15 évesen írja), Capillária (alcím: Hulliver 6. utazása), Utazás a koponyám körül (az agydaganata kötüli eseményekről mesél benne, részletesen leírja az agyműtét közbeni gondolatait, érzéseit, emiatt a külföldi orvosok körében is ismert lett ez az írás).
Karinthy utódai, Karinthy Ferenc (fia) és Karinthy Márton (unokája) is örökölték az apai tehetséget és mindketten sikeres íróvá váltak. Ferenc művei az 1940-es években jelentek meg, újságíróként a Szabad Nép és a Magyar Nemzet munkatársa volt, majd a budapesti Madách Színház dramaturgjaként dolgozott. 1957-1960 között Machiavelli és Molière műveit fordította, továbbá görög, angol, olasz és német szerzőket is fordított. Mártonnak 2003-ban jelent meg nagysikerű könyve, az Ördöggörcs, ami elsősorban Karinthy Gáborról, a nagybátyjáról szól, e köré építve pedig meditációs regény önmagáról, a család nagytehetségű tagjairól. Eddig 35 ezer példány kelt el belőle. Tervezik a filmváltozatát.