Mezőgazdaság - a letelepülő nomád népek földművelési módszerei
- Talajváltó módszer (legelőváltó)
Először kiirtják az erdőt, majd kiszedik a tuskókat és a köveket, utána felégetik az aj növényzetet. A nehézekével feltörik a földet. Felosztják parcellákra, kisorsolják, mindenki kap egy szántóföldet és azon gazdálkodhat. Kimerülésig művelik a földet, majd utána újabb földeket kerestek, amit szintén kimerülésig használtak. Európa középső részén használták ezt a módszert.
- Kétnyomásos gazdálkodás
Dél-Európa részén használták ezt a módszert, a rómaiak helyén. A falu határában levő összes művelhető földet két részre osztják. Mindkét félt felparcellázzák a családok számának megfelelően. Az egyik felébe vetnek, a másik felét pihentetik, ez az ugar. 1-2 évenként cserélik. A pihenő földre ráhajtják a csordát is, így egyúttal trágyázzák a földet. Egyenletes a termést produkálnak. Megspórolják a legnehezebb munkát. - Háromnyomásos gazdálkodás
A falu határában levő összes művelhető földet 3 részre osztják. Ebből 2 vetés alatt van és csak 1 pihen. Az egyik vetett területen őszi, a másikon tavaszi vetés (árpa) van. Évente cserélik. A földnek nagyobb része terem, 2/3-ad része terem és 1/3-ad része pihen, azaz több lesz a termés, mint a kétnyomásos gazdálkodásnál.
Ipar (városokban)
Céh: az egy szakmába tartozó egy városban levő mesteremberek dolgoznak itt. Minden iparos ember számára biztosítja a megélhetést. Megakadályozza a versenyt. Azonos feltételeket teremt és korlátozza a termelést. A céhszabályzat meghatározza, hogy hol, mikor, milyen alapanyagokat vehet a mester. Megszabja azt, hogy hány órát dolgozhatnak. Szabályozza a munkaidőt, eszközök számát, legények, inasok számát.
Kontárok: feketén dolgoznak.