A retorikát magyarul szónoklattannak vagy ékesszólásnak szokás nevezni. Hagyományosan a szónoki beszéden egy szónok által ünnepi körülmények között, nagy nyilvánosság előtt mondott, ékes stílusú ünnepi beszédet értenek, de ide soroljuk a tanár előadásait, a diák felelését is. A retorika tehát beszélni tanít.
A kommunikáció célja:
Mint minden beszédben, a nyilvánosság előtt tartott szónoklatban, előadásban is fontos szerepük van a kommunikációs funkcióknak. A nyilvános beszéd egyik célja a meggyőzés, a rábeszélés, a hallgatóság támogatásának a megnyerése , tehát a kommunikációs funkciók közül elsősorban a felhívás jellemző rá. Az ünnepi beszédeknek a gyönyörködtetés, a hallgatóság megindítása, az érzelemkifejezés a céljuk. Vannak olyan nyilvános beszédek, amelyeknek elsősorban az ismeretközlés a céljuk. A beszéd elején, közben és végén a kommunikáció kapcsolatteremtő, kapcsolatfenntartó és –záró funkciója is érvényesül. Minden szónok gondot fordít a szöveg megformálására, stíluseszközöket használ, vagyis figyelmet kap a kommunikáció esztétikai szerepe. A szövegben elsősorban a logikai elrendezés érvényesül. De természetesen a szövegbe leíró és elbeszélő részeket is beépíthetünk.
A kommunikáció formája:
A nyilvánosság előtti beszéd általában közvetlen, egyirányú kommunikációs forma, a hallgatónak csak korlátozottan van lehetősége visszajelzésre.
A kommunikáció tényezői:
Fontos, hogy a beszélő mind az előadás megtervezésekor, mind az előadás alatt tekintettel legyen a kommunikációs tényezőkre: a hallgatóság összetételére,a szöveg témájára a beszéd közben alkalmazható kódokra, a helyzetre, az előadó és a hallgatók között kialakult kapcsolatra. A hallgatók önkéntelen vagy szándékos visszajelzései, pl. a taps,az ásítás tájékoztatják az előadót a beszédének hatásáról. A kódok közül mind a nyelvi és nem nyelvi jeleknek egyaránt maghatározó szerepük van a nyilvános beszédben. Fontos az is, hogy mit mondunk, de még fontosabb az, hogyan mondjuk. A nyilvános kommunikáció sikerének is előfeltételei: a közös valóság, közösnyelvűség és a közös előismeretek.
A nyilvános megszólalás szövegtípusai:
- Tanácsadó beszéd: ebben, mai elnevezésével a politikai beszédben a szónok valamilyen ügynek a hasznos vagy káros voltát kívánja bizonyítani. Politikusok a parlamentben, egy pártösszejövetelen vagy más nyilvános rendezvényen szokták tartani.
- Törvényszéki beszéd (jogi beszéd): a bírák döntését kívánja befolyásolni a védő és a vádló, vagy maga a bíró fejti ki álláspontját. Ide soroljuk a védő és vádbeszédet és a bíró beszédét is.
- Alkalmi beszéd: valamilyen magasztalásra méltó dolgot, eseményt vagy személyt dicsőítenek. Ilyet tartanak különbféle ünnepi alkalmakkor, pl. tanévzárón, tanévnyitón, valaminek a felavatásán, megnyitóján, keresztelőn, esküvőn. Üdvözlő vagy búcsúbeszédet mondunk ismerősünk, munkatársunk, rokonunk tiszteletére, és pohárköszöntőt a vendégeknek.
A nyilvános beszéd műfajai közé tartozik az előadás, a kiselőadás, a felszólalás, a hozzászólás, az értekezés, a beszámoló, az ismertetés, a nyilvános vita is, valamint a tévés és rádiós műfajok pl. kerekasztal-beszélgetés,a jegyzet, a glossza, a hír, a riport, az interjú és nyilatkozat.
A szónoklás művészete
A szónok tulajdonságai:
- Tisztesség
- Találékonyság: fontos, hogy megtaláljuk a beszédhez legmegfelelőbb anyagot, jó érveket, bizonyítékokat a beszédünkben kifejtett gondolatok alátámasztására, valamint, hogy igazodni tudjunk a hallgatók ismereteihez, véleményéhez, hangulatához vagy a megváltozott beszédhelyzethez.
- Szerkesztőkészség: megfelelően tudja elrendezni az összegyűjtött anyagot, logikusan tagolja és építse fel a beszédét.
- Stílusérzék: megfelelő stílust, hangnemet meg kell tudni találni.
- Emlékezőtehetség
- Jó előadókészség
A szónok feladatai:
- Anyaggyűjtés
- Az anyag elrendezése
- A szöveg megfogalmazása, kidolgozása
- Az előadásmód megtervezése
- A szöveg emlékezetbe vésése
- A szöveg előadása