Petőfi Sándor 1823. január elsején született Kiskőrösön. Apja Petrovics István mészáros mester, anyja Hrúz Mária szlovák származású cselédlány, majd mosónő. Szülővárosából 1 éves korában Kiskunfélegyházára, majd Szabadszállásra költöznek, ahol apja mészárszékek, ingatlanok bérlője, így a család jólétben, anyagi biztonságban él. A szülők számára fontos gyermekük taníttatása. Sándor 9 iskolába jár többek között Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon és Selmecbányán, így nagyon fiatalon gazdag élettapasztalatot szerez. Azonban a vidám iskolás évek után kezdődik Petőfi életének nehézségekkel teli szakasza. Családja elszegényedik, ezért gyalog Pestre megy, ahol a Nemzeti Színház kisegítő munkása, majd beáll a katonaságba, de onnan hamar elbocsátják. Leszerelése után nyugtalan vándorévek következnek életében, kipróbálja magát a vándorszínészkedésben, majd beiratkozik a pápai református gimnáziumba, ahol megismerkedik Jókaival, de ezt az iskolát is ott kell hagynia pénztelensége miatt. Ismét vándorszínésznek áll, majd Pozsonyban, Gödöllőn és Pesten olcsó másoló és fordító munkákból tartja el magát. 1844 tele a mélypont életében, ekkor Debrecenből Pestre utazik, ahol összegyűjtött munkáit Vörösmartynak mutatja be, aki segít neki kiadatni verseit.
Ettől kezdve pályája felfelé ível, 1844 nyarától a Pesti Divatlap szerkesztője. Végül a szerelem is rátalál Csapó Etelke személyében, szerelmük azonban tragédiával végződik, Etelke 16 évesen meghal. Hozzá írja Petőfi első szerelmes verseit, melyet a Cipruslombok Etelke Sírjáról című ciklusba rendez. Ezekben a szerelem és a gyász együtt jelenik meg. Ettől számítjuk első alkotói korszakát. Ezután Mednyánszki Berta lesz a múzsája, hozzá írja a Szerelem gyöngyei című versciklust ám ezekben a versekben csak a szerelemköltői ambíció uralkodik, igazi érzelmek nincsenek mögötte, így a versek esztétikai értéke sem a legmagasabb. Emiatt kritikákat kap, többen támadják, barátaiban is csalódik és 1845 őszén szinte elmenekül Pestről Szalkszentmártonra, a szülői házba. Ez egy nyugtalan, pesszimista időszak számára, mely alatt komor hangulatú, borúlátó költeményeket ír, melyek a Felhők című versciklus részeit képezik.
Búskomorságából 1846 tavaszán lábal ki, amikor is megírja a Levél Várady Antalhoz című episztolát, melyben már egy bizakodó és optimista költőt olvashatunk. Visszatér Pestre, ahol az irodalmi, politikai életbe veti magát és elkezdi szervezni a Tízek Társaságát fiatal költők támogatására. 1846. szeptember 8-án megismerkedik Szendrey Júliával, akibe azonnal szerelmes lesz. Azonban a lány nem biztos érzelmeiben, tartózkodik, kétértelműen viselkedik a szerelmét egyértelműen kimutató költővel. Emiatt Petőfi folyamatosan kételkedik, és ez a kétely jelenik meg a Júliához írt első verseiben (pl. Költői ábránd volt, mit eddig érzek…; Álmodtam szépet, gyönyörűt…). Később már nem is reménykedik szerelme beteljesülésében, erről vall Karácsonkor és a Reszket a bokor, mert… című verseiben. Végül azonban Júlia beleegyezik a házasságba és 1847. szeptember 8-án házasságot kötnek majd mézesheteiket Koltón töltik. Ettől kezdve végtelen örömet, boldogságot sugárzó versek születnek. Petőfi teremti meg Magyarországon a hitvesi költészetet (követői: Tóth Árpád, Radnóti Miklós), hiszen legszebb szerelmes verseit feleségéhez írja ( Szeptember végén, Beszél a fákkal a bús őszi szél, Hol a leány, ki lelkem röpűlését…, Milyen szép a világ! stb.).
Szerelmi költészete mellett jelentős a forradalmi látomásos költészete. Ez a két téma jellemzi második alkotói korszakát, melyek költeményeit az Összes versek című kötetbe rendezi (1847 márc. 15.). Ennek mottója a Szabadság, szerelem!, melyben meghatározza értékrendjét: a szerelem az életénél is fontosabb, de a szerelemnél is értékesebb a szabadság. A két téma a Beszél a fákkal a bús őszi szél című versben kapcsolódik össze, ahol a szerelem a háttér de a forradalmi látomás is jelen van. Az 1. versszak egy helyzetképpel indul: őszi természeti képet látunk (megszemélyesítés). A természet kommunikál, feszültség érezhető. Ezzel a rejtett feszültséggel áll szemben a 2. 4 sor szerelmi idillje, a délutáni boldog pihenés felesége társaságában, mely a 2. versszak első felét is jellemzi. Ám ezt a meghitt, boldog pillanatot zavarja meg a költő olvasmányélménye, Lamartine: A girondiak története, mely a francia szabadságharcokról mesél. Ez váltja ki belőle a szabadságon való merengést, mely mélyen feldúlja lelkét, és az idill már csak a refrénekben, éles kontrasztként jelenik meg. A 3. versszak a zsarnokságért és a szabadságért vívott harcot állítja szembe: a zsarnokságért kényszerből harcol az ember, míg a szabadságért kötelességtudatból. A 4. strófában a költő felhívja a figyelmet az eddigi sikertelen szabadságharcokra, de megjelenik egy forradalmi látomás is, egy utolsó csata képe, mely el fogja hozni a diadalt. Ezt a csatát részletezi az 5. versszakban, itt a költő feldúltsága a tetőfokára hág, így a refrén idillje itt képezi a legnagyobb kontrasztot.
Ebből a versből is láthatjuk, hogy Petőfi ezen alkotói korszaka a forradalomvárás időszaka, így nem meglepő, hogy az 1848. márc. 15-i pesti forradalom vezéralakja, ő írja a Nemzeti Dalt és ő a Pilvax kávéház fiataljainak vezetője, még nevét is Petrovicsról Petőfire magyarosítja. Miután végetér a forradalom, Petőfi radikális gondolkodása nem változik (királyellenes, köztársaságpárti), emiatt elszigetelődik, és emiatt a júniusi szabadszállási képviselőválasztást is elveszti, és a félrevezetett tömeg elől menekülnie kell. Ekkori tapasztalatai ihletik Az apostol című művét.
A szabadságharc idején századosi rangot birtokol. Egy ideig nem harcoló alakulatoknál szolgál, emiatt támadások érik. Magánéletében is nehézségek vannak: szülei idősek, felesége pedig állapotos (1848. dec. 15. Zoltán nevű fia megszületik). 1849 januárjától Bem segédtisztjeként szolgál Erdélyben, a tábornok fiaként szereti, óvja őt, ezért legtöbbször futárszolgálatot teljesít, mely lehetővé teszi neki családja látogatását. Azonban többször kerül konfliktusba magas rangú tisztekkel, politikusokkal (Klapka György, Mészáros Lázár) ezért kilép a hadseregből. 1849 nyarán az orosz előrenyomulás miatt újra beáll Bem seregébe, hadnagyi tisztet kap, ám se ruhája, se lova, se fegyvere nincs, lényegében civilként harcol. 1849. július 31-én a Segesvári csatában tűnik el örökre. Sírjának helye nem ismert.
Petőfinek tolna megyei kapcsolatai is voltak, hiszen Sárszentlőrincen is járt iskolába, ahol közeli barátságba került Sass Istvánnal, aki iskola- és padtársa is volt. Az ő meghívásának tett eleget 1845 őszén, amikor Borjádra utazott régi barátjához, ahonnan Uzdra mentek vendéglátója sógorához. Ott ismerte meg Sass Erzsit, Sass István húgát, aki épp ott vendégeskedett. Estefelé az egyik Sass-fiú megkérte a házigazdát, hogy fogasson be a vendégek Borjádra szállítására. Erzsike is aznap szeretett volna hazatérni. Pesti sajnálkozott, hogy lovai nincsenek otthon, és tréfásan ökröket ajánlott fel a fogathoz. Többen csak nevettek a ötleten, de Petőfinek tetszett, így befogták a szekér elé négy járomba az ökröket. A szekéren két keresztbe fektetett deszkán a két Sass-fiú, hátul a költő ült a tizennyolc éves Erzsikével. A kisbéres elől lépegetett az ökröket vezetve. Uzd és Borjád között csak néhány kilométeres az észak-déli irányú út. A magyar irodalom egyik legragyogóbb gyöngyszeme született ennek a rövid utazásnak nyomán: A négyökrös szekér.